Irigylésre méltó önmegtartóztatással ülték körbe a terülj-terülj asztalkámat a vendégek a szlovák ételek bemutatóján. Március 16-án ugyanis több mint harmincféle ínycsiklandozó finomság sorakozott az Eötvös József Művelődési Ház nagytermében, a bvobókától – azaz bablevestől – a haluskáig. A mindent a szemnek, semmit a kéznek elve szerencsére korántsem volt igaz a rendezvény egészére, csupán az első fejezetre, amikor a köszöntések és az ünnepi műsor kapta a főszerepet.
Válkovszki Mihály, a Csabacsűdi Szlovák Önkormányzat elnöke elégedettségének adott hangot, mely szerint a szlovák hagyományok közül ma a gasztronómia van jelen az egyik legerősebben. A nagyszülők, dédszülők receptjei a családok többségében átöröklődtek, és az egyszerű, gyorsan elkészíthető, finom ételek még ma is odakerülnek az asztalokra. Igaz, már valamivel ritkábban, főként ünnepekkor.
– Párommal közösen mi is főztünk, brindzás haluskát készítettünk. Ez nem az a metélt jellegű tészta, amire nálunk gondolnak, hanem inkább galuskára hasonlít. A lereszelt krumplit liszttel, sóval és borssal elkevertük, vízbe szaggattuk, és kifőztük. Ezt követően összekevertük brindzával, frissen sült szalonnával és tepertővel, és már kész is – osztotta meg a receptet, majd hátrapillantva örömmel konstatálta, hogy a vendégváró edény időközben szinte teljesen kiürült.
A sorban 14. alkalommal rendezett hagyományőrző programot a Csabacsűdi Szlovák Önkormányzat és a Szlovák Kör indította útjára, a tradíciók átadása mellett a közösségépítést is szem előtt tartva. Úgy tűnt, a szándék és a lelkesedés, azóta sem tört meg. A vendéglátók egymás között felosztva minden évben komplett ételsorokat vonultatnak fel a kíváncsiskodók számára.
– Egy tagunk mindig bablevest főz, de haluskából is bőven van választék. Túrós, káposztás és brindzás is akad, mindenki kedvére kóstolgathat. Többen nudlival, gombóccal vagy derelyével készültek, de láttam pitét is, ami a kedvencem – tartott gyorstalpalót tradicionális szlovák ételek témakörben Hódi Sándorné, a Csabacsűdi Szlovák Önkormányzat tagja. –Emlékszem, régen anyukám sokszor csinált ilyet. Négyen voltunk testvérek, és nagyon szerettük. A tésztája olyan, mint egy sűrű palacsintatészta. Csak bedobta a kemencébe, mi pedig az utolsó morzásig megettük – idézte fel gyermekkora egyik felejthetetlen ízét.
Aki alaposabban körbenézett, talán azon is elgondolkodott, hogyan kerül pl. pogácsa vagy hurka, kolbász az asztalra. A választ Nobik Erzsébet nyugalmazott lelkész abban látja, hogy a betelepüléssel a szokások is keveredtek, s nem egyszer egymás mellett éltek tovább.
– Azt látom, hogy a fiatalokkal már nehezebb. Nem tanítjuk őket, és persze sok mindent egyszerűbb megvenni a boltban. Ráadásul, ha házi tésztát keresünk, arra is találunk kifejezetten erre szakosodott vállalkozásokat, elég hozzá kisétálni a szarvasi piacra. Még az is lehet, hogy finomabbak, mint amit régen ettünk – beszélt a felgyorsult világban tapasztalható prózai változásokról. – Mégis. E mögött ott van a nosztalgia: drága anyánk képe, kezecskéje, és ez teszi nagyon-nagyon finommá ezeket az ételeket – sóhajtott nagyot, a saját kezűleg készült ételek varázsát elemezve.
Az eseményen közreműködött a Csabacsűdi Trefort Ágoston Általános Iskola Kispacsirták citeracsoportja, akiket nemrégiben Örökség serleggel ismert el a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriuma.
