Újabb tárlatot avattak a Szarvasi Járási Hivatal minigalériájában. Az eredeti koncepcióhoz nyúltak vissza, mely szerint helyi tehetségek, településhez kapcsolódó alkotóművészek mutatkozhatnak be ebben az újszerű kiállítási térben. Ez alól csupán a legutóbbi ingatlan-nyilvántartás történetét átfogó tárlat volt kivétel, amelyben az intézménynek – érthető módon – haza húzott a szíve. Folytatásként március 20-án Zsada, azaz Győri Erzsébet tárt egy régi-új válogatást a közönség elé.
Gaál Roland hivatalvezető köszöntőjében utalt rá, a tervezés közel egy évre nyúlik vissza. Egy másik, Minden ami Szarvas csapatával közös kezdeményezésük kapcsán találkoztak Zsadával, és szinte azonnal megszületett a döntés: ő lesz a minigaléria következő állomásának főszereplője. Egyúttal abban is megegyeztek, hogy az előző megnyitókkal szemben itt minden rendhagyó lesz. A cím, a tárlatot megnyitó személy és a köszöntés módja is. Így esett a választás Korbely Istvánra, aki a festőművész szemüvegén keresztül láttatta a képgrafikai alkotásokat.
– Számomra nagyon meghökkentő volt, hogy Zsada rengeteg technikát felsorakoztatott. Mondanivalójában filozofikus és naturális képeket hozott el a kiállításra. S bár különböző technikákat állított egymás mellé, mégis egységnek tűnnek – elemezte a képeket a festőművész. – Nagyon komoly munka áll egy-egy alkotás mögött. Míg én színekkel és vastag ecsetvonásokkal dolgozom, addig neki egy vékony tű segítségével kell a tónusokat, s a kép egyes részleteit kidolgoznia.
A megnyitóból az is kiderült, hogy bár a két szarvasi művész korábban nem ismerte egymást, volt egy közös pont az életükben. Mindketten fodrásznak tanultak, de legbelül mindig is érezték, másra vágynak.
– A kiállításaimon felbukkanó róka engem szimbolizál, hiszen az általános vélekedés szerint ez az állat nem túl szimpatikus. Gyerekkoromban eléggé lázadó típus voltam, minden ellen harcoltam. Kívülről talán én sem tűntem akkoriban egy kedves, szerethető embernek. Ugyanakkor tudjuk, hogy a róka magasra törhet, sok mindent elérhet. Én is ebben bízom. S nem fontos, hogy mások mit gondolnak rólunk, csak az számít, mi miben hiszünk – leplezte le az alkotó a legkedvesebb motívumához fűződő gondolatokat.
Hozzátette, úgy érzi, a gépgrafika világában talált leginkább önmagára, és semmi nem tántoríthatja el tőle. Mindenért meg kellett küzdenie, de egy percig sem bánja. Ma pl. azért dolgozik, hogy egy újabb eszközt, egy melegítőpadot szerezzen be az akvatinta technikához. Minden leleményességét bevetve ezt egy grillsütővel hidalja át.
A tárlaton rézkarc, linóleummetszet, mezzotinto, akvatinta, színezett rézkarc, szitanyomás, hidegtű és egyedi grafikák is megtalálhatók, s az egyes technikák rövid szakmai ismertetői is elolvashatók. Ezek talán Zsada álmának előzöngéi. A szarvasi alkotó ugyanis reményei szerint a közeljövőben másoknak is átadhatja majd a tudását. Addig is képeit használja a legfontosabb üzenet megfogalmazására: „Nézz és láss. Nézd a képet, lásd a gondolatot. De ne az én fejemmel, a tieddel. Van, hogy találkozhatunk a gondolat mezsgyéjén. De igazán senki sem néz és lát egyformán…”
