Kis Gabriella ötletéből kiindulva első alkalommal rendezték meg az Ótemplomi Szeretetszolgálatban azt a festőnapot, ami lehet, hogy festőkurzussá növi ki magát.
– Az idősellátásban a terápiák között a művészetterápia is megtalálható – jelentette ki Kis Gabriella, aki az intézmény nappali ellátásért felelős vezetője. – Ez most egy próba volt. Ilyen formában, hogy festőművész jön közénk, az a mi nagy szerencsénk, hogy István volt olyan aranyos, hogy felajánlotta, eljött közénk, és biztosítja számunkra ezt a délelőttöt.
Kiss Gabriellától nem áll távol a festészet, hiszen ő is fest. Régi gondolata volt, ez a nap, de csak most került megvalósításra. Eddig is festettek, rajzoltak, színeztek, de sokkal kisebb léptékben, de az hogy állványokon farostlemezre festhettek, nem szokványos tevékenységük.
– Ez egy próba, de ahogy látom nagyon nagy sikere van, aminek nagyon örülök, és nagyon szeretném, hogy legyen folytatása, mert az idősek nagyon szívesen vetették bele magukat, még azok is, akik eleinte ellenálltak – jelentette ki örömmel.
– Mikor megérkeztem, érdekes volt, hogy senki sem akart semmit sem csinálni, mindenki húzódozott, most meg mindenki fest most már. Hihetetlen, hogy ennyien kedvet kaptak – mutatott körbe Korbely István festőművész a termen.
És valóban, néhány kivételtől eltekintve, mindenki kezében ecset vagy ceruza volt. A teremben csend honolt, annyira belemerültek a munkába.
István elárulta, nem akarta őket befolyásolni a témát és a műfajt illetően.
– Ha én ost kitalálok egy témát, és ahhoz neki nincs kedve, akkor az megzavarja és elmegy tőle a kedve. Az a lényeg, hogy jól érezzék magukat a festészetben, rajzolásban, inspirálódjanak egymástól, ez az egész erről szól.
Miután a rajztudás hiányos, nem akart szabályokat mondani, meg olyanokra tanítani az időseket, amik nem lényegesek ahhoz, hogy jól érezzék magukat a rajzolásban, festészetben, mert mint mondta, csak megzavarná őket a sok információ. Hagyta őket, hogy kibontakozzanak, elinduljon bennük egyfajta késztetés.
