…Nem bánt az, csak megkóstol

Hajnali két óra. A legtöbben ilyenkor fordulnak az ágyban a másik oldalukra. Nem így George és Martha. Az idősödő értelmiségi házaspárhoz vendégek érkeznek Nick és Honey személyében, akiket néhány órával azelőtt ismertek meg egy egyetemi partin. Nick mindössze 28 éves, a biológiai tanszékén tanít, butácska felesége 26, a gyerekvállalástól való félelmében az alkoholizmusba menekült. A szokatlan időpont és a házaspár otthonát jelentő intim tér adja az első lökést a feje tetejére állított világban, amely az emberi lélek egyre mélyebb és egyre sötétebb bugyraiba vezeti a nézőket.

Edward Albee: Nem félünk a farkastól című műve az 1960-as évek elején született Who’s Afraid of Virginia Woolf? (Ki fél Viginia Woolftól?) Ez a szójáték az írónő farkast jelentő vezetéknevével keveredik, amely utal egy másik, közismert dalocskára is: Who’s afraid of the big bad wolf? (Ki fél a nagy gonosz farkastól?). Ez a gondolat egyébként a Disney-féle Három kismalac mesében hangzik el. A könyvből 1966-ban nagy sikerű film készült Richard Burton és Elizabeth Taylor főszereplésével. Az alkotást tizenhárom kategóriában jelölték Oscar-díjra, ezek közül ötöt megnyert. A film magyar szinkronját az teszi kiemelkedővé, hogy a két főszereplőnek Kállai Ferenc és Ruttkai Éva kölcsönözték a hangját. A darab magyar színházi bemutatóján Gábor Miklós és Tolnay Klári játszották a főszerepet.

A Cervinus Teátrum március 24-én tűzte műsorra az előadást, Dósa Zsuzsa rendezésében. A felolvasószínház bevezetéseként bemutatta a darab főszereplőit, a színészeket, a játéktér egyes részeit, illetve a történet alapjaiba is bevezette a nézőket. Hangsúlyozta, az idei évadban a lélektani drámákat helyezik előtérbe, s a közönség visszajelzései azt mutatják, megtalálták az a réteget, akiknek van igénye erre az elgondolkodtató és komoly érzelmi hullámvasutat bejáró műfajra.

– Nagyon örültem a felkérésnek. Ez egy teljesen más világ. Oda vagyunk kötve a szövegkönyvhöz, ami egyrészt izgalmas, másrészt nehéz, mert a színész szinte rögtön játszaná a karaktert – árulta el az előadás előtt Harcsa Boglárka, aki először volt részese a felolvasószínház műfajának.

Úgy véli, egy ilyen előadás nem csak a színész, hanem a közönség számára is érdekes, hiszen bepillantást nyerhetnek egy darab előkészületeibe. Az olvasópróba ugyanis minden színpadi darab megszületésének első fázisa. Ekkor a szereplők még csak ízleletik a karaktereket, és keresgetik a jellembeli hangsúlyokat.

– A pillanat a hatalom ebben a műfajban. Nagyon résen kell lenni, és egyből kell reagálni, mert senki nem tudja, ki hogyan fogja mondani a szövegét. Természetesen vannak támpontok, ahová el kell jutni, de azt, hogy köztük mi történik, az rajtunk múlik. Ugyanezért szeretem egyébként nézni is a felolvasószínházat. Mindig kiderül, ki tud rögtönözni, és ki mennyire van otthon ebben a műfajban – vélekedett Polák Ferenc, aki az egyetemen érvényesülni vágyó, és ezért minden eszközt latba vető fiatalembert alakította.

A rektor lányát, az 52 éves, iszákos háziasszonyt Dósa Zsuzsa játszotta, férjét, a nála hat évvel fiatalabb egyetemi tanárt Timkó János. Egyes értelmezések szerint a hozzájuk érkező vendégek a fiatalkori másukat jelenítik meg, s általuk olyan kérdések kerülnek felszínre, mint hogy hova vezethet egy alapjaiban nem összeillő pár kapcsolata, ill. milyen következményei lehetnek egy vágyott vagy egy épp nem kívánt gyermeknek.

Az előadás ezúttal is lényegesen több volt, mint a szövegkönyv értelmezése és négy ember feszültséggel teli párbeszéde. Bár az alkoholgőzös éjszaka végén a szereplők szélsőséges, a valóság és a fikció világa között váltakozó léleksztriptíze lezárult, a nézőben vélhetően még sokáig visszhangzott a befelé tekintésre ösztönző dalocska: Nem félünk a farkastól…nem bánt az, csak megkóstol.