Ünnepi megemlékezésre került sor Körös Művelődési Házban vasárnap délután. A Békésszentandrás újratelepítésének 300., Kishegyes 250. évfordulóját kísérő ünnepségsorozat kapcsán került szóba, Kozák Lajos 100 éve, 1919. március 19-én született Békésszentandráson.
A megemlékezés szervezője, Hévizi Róbert életútjával emlékezett a falu szülöttjére.
Kozák Lajos 1919. március 19-én született Kozák Ferenc és Bokros Ágnes gyermekeként. Békésszentandráson nevelkedett, majd honvéd zenészként Kecskeméten szolgált. 1946-ban hazajött Békésszentandrásra, hogy öt éven át községi tisztviselőként dolgozzon. Mellette leérettségizett, ahol megismerkedett Szarvas elhivatott zenészeivel, és bekapcsolódott a zenei életbe. 1953-ban két társával megalapította a Szarvas Zeneoktatók Munkaközösséget, ami Szarvas zenei felvirágzásának stabil alapja lett. A szarvasi Mezőgazdasági Technikum szimfonikus zenekarát, illetve az Árpád Szálló Melódia Tánczenekarát is vezette.
1959-ben megalakította az Önkéntes Tűzoltózenekart, aminek élete végéig a vezetője maradt. Ő lett a zeneiskola kezdeményének első igazgatója, majd az Állami Zeneiskola létrejöttével annak igazgatóhelyettese egészen 1974-es nyugdíjba vonulásáig. 1963-ban feleségül vette Kovács Ilona gyógyszerésznőt, amiből megszületett két lányuk, Ilona és Éva, akik mindketten ma is megkerülhetetlen szereplői a szarvasi komolyzenei életnek. Élete végéig tanított. 1997. június 24-én, 78 éves korában hunyt el.
Munkásságát a Munka Érdemrend bronz fokozatával, és Szarvas Városért díjjal ismerték el. 2000 óta a Kozák Lajos Szarvas Város Fúvós Kultúrájáért Alapítvány viseli a nevét.
Lánya, Szabados-Tóthné Kozák Ilona az életéből 33 éves korában távozó édesapáról maradt emlékeit elevenítette fel a zenetanárról, a szenvedélyes sakkozóról, a karmesterről, a keresztrejtvényfejtőről.
– Nagyon örülök, hogy ilyen édesapám lehetett – fejezte be visszaemlékezését.
A zenékkel tűzdelt visszaemlékezések között elsőként az unoka, Hajdú Dani zongorán egy katonaindulót adott elő, majd lánya, Éva, és egy tanítványa hegedűn játszott.
A tanár Lajos bácsira egy tanulója, az apósra és elődjére Szabados-Tóth Gábor, a zenésztársra Balogh László emlékezett.
A Szabados-Tóth család két Gábora három klarinétduót adott elő, azokat, amiket Lajos bácsi is szívesen játszatott a tanítványaival. Szabados-Tóthék lánya, Ilcsi és férje, Kulcsár Kristóf három négykezest játszott, unokája, Hajdú Sándor, aki talán egyedül a hivatásos zeneművészet helyett a matematikát választotta, de művész szinten zenél, zongorán kísérte édesanyját, Évát, ezzel zárva a megemlékezést.
Hévizi Róbert egy felajánlást is tett, miszerint megalapítja a Kozák Lajos zenei díjat, amit annak a zenész vagy énekes pályán levő tanulónak, vagy művésznek adnak majd át, aki a település szempontjából kiemelkedőt alkotott. A díj előállításával, csakúgy mint a hozzá járó tiszteletdíjjal járó költségeket vállalta.
