Az élet dolgai

A 2018/19-es évad negyedik bemutatójára került sor március 7-én, a Cervinus Teátrumban. Először fordult elő Szarvason, hogy a bérletes előadások csak saját készítésű produkciót tartalmaznak. A negyedik bemutató kortárs darab, Soóky László Dögölj meg, drágám! című tragikomédiája, abszurd drámája.

A játéktér egy bérház két egymás melletti lakása. Az erkélyt egy legyezőformára épített fal választja el. A szoba berendezése láthatóan szinte tükörképe egymásnak. Az ágyak szinte összeérnek a fal két oldalán, vele szemben mindkét lakásban tükrös szekrény, rajta fénykép. Mária, a régi lakó várja Árpádot, az új lakót, és elkezdődik a játék. Mária és Árpád is pontosan tudja, ki rejtőzik a fal mögött, a párbeszédek folyamatosan fejtik fel a szálakat.

Az orvos Mária és a színész Árpád valamikor házasok voltak. A kislányuk babaként félrenyelt, és meghalt, ez házasságuk végét is jelentette, nem tudtak megbirkózni a tragédiával. Azóta sok év telt el. Mindketten magányosak, magukban hordozzák a múltat, hiszen szerették egymást. Azonban egyikük sem képes szembenézni önmagával, és volt házastársával sem. Valamikor összetartoztak, és ez a kötelék köti őket egymáshoz, de a valamikori szeretet mára megtörte mindkettőjüket. Mindketten a másik megölését tervezik – szerelemből. Árpád komplex forgatókönyvvel költözik be, ami hosszú hónapok munkája. De Mária lép hamarabb, nadragulyát tesz mindkettőjük kávéjába, egyforma adagot.

A beszélgetések eleinte csak elejtett szavak, válaszok, amiből a közönség csak sejtheti, hogy ismerik egymást, pontosan tudják, kihez beszélnek, mondataik célba találnak. Végül megbeszélik a tragédiát, ami szétzilálta életüket, de megbocsájtani nem képesek, sem önmaguknak, sem a másiknak. Mária mondja kétségbeesetten: „Mondtam is, hogy dögölj, dögölj meg… de magamban mindig hozzátettem, hogy drága.” Ám ott a nagy kérdés, amelyre mindketten válasz várnak „Mindig szerettük egymást?” És jelen időben „… most, akkor … szeretjük egymást?”

A dráma nem csak az elmagányosodást mutatja meg, hanem két ember magába zárkózását egy tragédia után, amit meg kellett volna beszélniük. Már nem fiatal értelmiségi emberek, akik képtelenek megbocsájtani, inkább a halált választják, mindketten, mindkettőjük halálát tervezik. Egyformán gondolkoznak, egyet akarnak, szeretik egymást, mégis képtelenek egymás szemébe nézni.

Érdekes, fordulatos történet két kiváló színművész játékával. Mind Dósa Zsuzsa, mind Nádházy Péter hihetetlen energiával van jelen a színpadon. Mária kemény, pontos precíz, Árpád színészként sokkal lazább, sokszor teátrális. Mindkettőjükben ott van a gyengédség nagyon pici csírája. Érdemes figyelni testbeszédüket, az arcok, kezek játékát. A két színművész végig leköti a nézőket, rájuk kell figyelni, átérezzük feszültségüket, biztatnánk a beszélgetésre, a megbocsátásra, de erre nincs esély.

Varga Viktor ez alkalommal is elgondolkodtató darabot rendezett. Soóky László drámáját a Cervinus Teátrum mutatta be ősbemutatóként először Pozsonyban 2017 szeptemberében magyar nyelven. A bemutató előtt egy sajtóbemutatón láthattuk az előadást Szarvason, de a szarvasi közönség most találkozhatott a művel.

A kétszemélyes darabok varázsa abban van, hogy az író, a rendező és a színészek együttműködése kell ahhoz, hogy a székhez kössék a közönséget. Soóky László nagyon érdekes történetet írt, Varga Viktor rendező megtalálta benne azt, amit fontosnak tartott elmondani a nézőknek. Dósa Zsuzsa és Nádházy Péter pedig színészi játékával lebilincselte a nézőket, érdekessé, hitelessé tette a történetet.

Az előadás dramaturgja Varga Emese, a díszlet- és jelmezterveket Nagy Szilvia készítette.

A fotó: Babák Zoltán.