A Felvidékről kitelepítettek napjára emlékeztek Csabacsűdön április 12-én, a Polgármesteri Hivatal előtt. A Himnusz elhangzása után a Trefort Ágoston Általános Iskola tanulója, Skorka Nóra 7. osztályos tanuló versben fogalmazta meg gondolatait, majd Molnár József polgármester állt a mikrofon mögé.
Emlékeztetett, Edvard Benes a csehszlovák állam politikusa már az második világháború alatt diplomáciai erőfeszítéseket tett a magyarok és németek lehetőleg egyoldalú kitelepítésre. Bár az utóbbival kapcsolatosan a szövetségesek biztosították támogatásáról, a magyarok ügyét Szovjetunión kívül egyetlen nagyhatalom sem támogatta. Ebből kifolyólag más megoldást kellett keresniük, amit végül a lakosságcsere jelentett. A magyar kormány levélben a csehszlovák vezetők értésére adta, hogy amennyiben meg akarnak szabadulni a magyaroktól, ahhoz csupán a határt kell kiigazítani. Ezzel elkerülhető lenne, hogy lakosok százezreit kényszerítsék otthonaik elhagyására.
Az erre vonatkozó egyeztetésre 1945 decemberében, Prágában került sor. A csehek ragaszkodtak a lakosságcseréhez, ellenben Gyöngyösi János külügyminiszter javaslatáról tárgyalni sem akartak. A két fél emiatt nem tudott megegyezni. A magyar küldöttség levélben értesítette a három győztes nagyhatalmat a megbeszélés sikertelenségéről. A szovjetek nem is válaszoltak rá, de a két nyugati állam hozzáállása sem volt biztató. Mint megfogalmazták, ha Magyarország és Csehszlovákia tárgyalásos úton megegyezik egymással, akkor azt ők is elfogadják. Erre viszont a csehek konoksága miatt esély sem volt.
A magyar politikai elit látva, hogy nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel, februárban ismét tárgyalóasztalhoz ült Prágában. Eredményeként elfogadta a határmódosítást nélkülöző lakosságcsere koncepcióját. Az első vonatszerelvények 1947. április 12-én indultak el Magyarországra.
– Mi, akik ezeket a borzalmakat nem éltük át, csak elképzelni tudjuk ezeket az eseményeket, és összeszorult torokkal találgatjuk, hogy mi játszódott le a fejekben és a szívekben. Emberek százainak, ezreinek a szívét tépték ki a szülőföldből, és ezzel nehezen gyógyuló lelki sebeket, honvágyat, kilátastalanságot okoztak. A mai nap az emlékezésé. Az emlékezés megidézi azokat a borzalmakat, amelyek 72 éve történtek, és figyelmeztet, hogy soha többé ilyen ne forduljon elő – húzta alá beszéde végén.
Rámutatott, a magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el dr. Molnár Attila országgyűlési képviselő javaslatát, mely szerint április 12-e legyen a Felvidékről kitelepítettek emléknapja. A Csabacsűd és Csata nagyközség között hat éve létrejött testvértelepülési kötelék is ezt a gondolatiságot erősíti. Zárszóként utalt Tamási Áron gondolataira, aki megfogalmazta: „Az ember szíve odavaló, ahol született.”
Az ünnepség zárásaként Varga Tamás 8. osztályos tanuló szavalatát hallgathatták meg a megjelentek, ezt követően az önkormányzat, az intézmények és a civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az emléktáblánál.
