Új helyen és új köntösben a húsvéti hagyományok

Sok alkotni vágyó kis helyen is elfér – lehetett volna akár ez is a mottója a legutóbbi családi délutánnak, amelyet a korábbiaknál szűkösebb helyen, az egykori molnárházban rendeztek meg. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Tessedik Sámuel Múzuem fejlesztése miatt a helyszín a Ruzicskay Alkotóházba tevődött át, ahonnan egy újabb sikeres pályázat következtében nemrégiben ismét költöznie kellett. Így került a rendezvény a szárazmalom területére, ahol április 13-án a húsvét jegyében várták a látogatókat.

Horváth Mariann múzeumpedagógus elmondta, eredetileg kül-és beltéri programokkal készültek, de a szemerkélő eső miatt az előbbiről le kellett mondaniuk. A belső helyiségeknek ellenben minden zugát kihasználták, és főként természetes alapanyagokkal borították be az asztalokat. A kézműves sarokban gallyakból kopogtató, papírból tojástartó készült, textilből és fakanálból pedig egy nyúlbábot lehetett összeállítani. A molnárház másik szegletében az óriástársasjátékot avatták fel, amelynek során a gyerekek csokitojásokat gyűjthettek a tarisznyájukba.

– Azt látjuk, hogy az emberek nem annyira készülnek a húsvétra, mint a karácsonyra, de arra sokaknak igényük mutatkozik, hogy újítsanak valamit a lakásban. A gyerekek általában szívesen alkotnak, s örömmel tapasztaljuk, hogy a szülők gyakran azokkal a dekorációkkal díszítik a lakást, amelyeket a csemetéik nálunk készítettek. Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy egy hagyományőrző locsolkodást bemutassunk, ill. hogy ezeket a tradíciókat visszahozzuk, de szeretnénk ráirányítani a figyelmet a készülődés és az együttlét örömére – vélekedett az intézmény munkatársa.

Emellett az óriástársasjátékon keresztül némi tudást is szeretnének átadni az ünnepkörről, amit ötletes feladatokon keresztül építettek be. Azt látják ugyanis, hogy a felnövekvő generációnak ma már minimális ismerete van arról, hogy elődeink milyen szokásaikat őriztek, és a kereszténységben hogyan jelennek meg a nagyhéthez tartozó események.

– Sajnos talán már csak az én generációm értékeli igazán a húsvétot – mondja szomorúan Gombárné Bata Mária, aki két lányunokáját hozta el a programra. – Sajnálom, hogy a fiatalabbak már nem követik a hagyományokat. Nem tudom, mi lehet az oka. Lehet, hogy az idősebbek nem szoktatták rá őket, de az is, hogy a rohanó világban már nem marad rá idejük. Én mindenesetre igyekszem tartani a szokásokat, de sajnálom, hogy az unokáim nem élhetik át azt, amit én gyerekkoromban.

Bár az udvari sorverseny elmaradt, a kertben a gyerekeket kukucskáló várta. A réseken kipillantva néhány percig mindenki egy-egy húsvéti jelképpé, csibévé, nyuszivá vagy akár húsvéti tojássá változhatott.

A legközelebbi családi délután várhatóan az év második felében, Márton naphoz kapcsolódva lesz, a tervek szerint a megszépült múzeum épületében.

Tekintse meg galériánkat!