Hegedűs Éva
A megszokottal ellentétben nem hosszú sorokban, hanem félkörbe rendezve foglaltak helyet a vendégek április 23-án, a Városi Könyvtárban. Galó Tamás ötletének alapja az volt, hogy ezáltal személyesebb közeget alakítson ki, és nagyobb teret engedjen a visszacsatolásoknak, véleménynyilvánításoknak. A korunk egyik népbetegségének számító témára, a kiégésre sokan voltak kíváncsiak. A supervízor, coach előadásának alapját Bagdy Emőke 12 pontból álló ábrája képezte, amelyhez Pál Feri atya gondolatait és saját kérdéseit társította.
– Sajnos olyan időket élünk, amikor az életünk része ez a probléma. Nem az a kérdés, hogy most ki vagyok-e égve vagy sem, hanem hogy hol tartok a folyamatábrán, és mit tehetek ellene. A 12 lépés között mindig ingázunk, és rajtunk múlik, hogy milyen mélységekig jutunk, és vissza tudunk-e jönni belőle – szögezte le az elején a megdöbbentő tényt.
Kifejtette, az első lépést az jelenti, ha a bizonyítási akarástól eljutunk a bizonyítási kényszerig. Amíg ugyanis az előbbi belső indíttatásból fakad, az utóbbi külső megfelelést von magával. Sok esetben ilyenkor az érintett fél nem ismeri a mértéket, és túlzottan kritikus önmagával szemben. A munkatempót egy autós hasonlattal érzékeltette, hiszen mint ahogyan a jármű esetében is káros következményei lehetnek a túl magas vagy túl alacsony fordulatszámnak, akképp a felpörgetett vagy túlságosan lassú munkavégzés is gondot okoz. Éppen ezért mindenkinek meg kell találni azt az egészséges mértéket, ami hosszú távon segíti az önmegvalósításban.
A következő fázis a saját igények elhanyagolása, majd az igények, konfliktusok elfojtása jelenti. Érdekességként említette az Eisenhower mátrixot, amely segít rendszerezni a tevékenységeket. A vertikális és a horizontális tartományban a sürgős és a fontos helyezkedik el, ezek metszéspontja adja azokat a tennivalókat, amelyeket először kell elvégezni. A fontos, de nem sürgős dolgok megvalósítását ellenben érdemes megtervezni, míg a sürgős, de nem fontos dolgokét más személynek átcsoportosítani. A nem fontos és nem sürgős feladatokat pedig nemes egyszerűséggel el kell engednünk.
Emellett számos jótanáccsal is ellátta a hallgatóságot. A legegyszerűbb technikaként a többszöri, mély lélegzetvételt említette, ami bármilyen stresszhelyzetben alkalmazható. Emellett érdemes kiüríteni bizonyos időközönként az agyunkat is, és kizárólag a lélegzetvételre koncentrálni. Továbbá sok munkahelyen – főleg nyugaton és délen – előszeretettel alkalmazzák a délutáni sziesztát is. Ez lehet egy mindössze 20-25 perces alvás, amelynek hatása több órás pihenéssel is vetekszik. Hangsúlyozta, bevált recept sajnos nincs, mindenkinek meg kell találni a számára legmegfelelőbb meditációs módszert.
A munkahelyváltással kapcsolatban úgy fogalmazott, nem feltétlen ért egyet azzal a kijelentéssel sem, hogy 3-5 évente váltani kell. A legfontosabb, hogy feldolgozzuk az ott átélt tapasztalatokat, és ne cipeljük magunkkal tovább az esetleges korábbi konflikusokat, rossz beidegződéseket.
A folyamat későbbi stádiumait egyebek mellett az értékrend átalakulása, a visszahúzódás, a deperszonalizáció, a belső üresség érzése, végül pedig a depresszió jelenti, ezért érdemes odafigyelnünk a jelekre. Bár a szakember kompakt megoldással nem tudott szolgálni, szupervízorként olyan kérdéseket tesz fel a hozzá fordulóknak, amelyek őszinte megválaszolásával előbb-utóbb ők maguk találnak rá a számukra szükséges válaszokra.
