Sajtószemle
… és ami számunkra különösen érdekessé teszi ezt, a szarvasi Bagi Lászlóról van szó. Ismét Laciról, illetve egy mélyégről készült fotójáról, még pontosabban az azon található érdekességről jelent meg az Indexen egy cikk Nagy Attila Károly tollából. A kép érdekessége, hogy nem valami asztrofotós paradicsomból, hanem Öcsödről lőtte a képeket a szarvasi asztrofotós. Elárulta a részleteket is: 17 órát exponált összesen. 180 darab, átlagosan 6 perces expozíciójú nyersképből állította össze a végleges fotót.
És akkor Nagy Attila Károly írása az Indexről:
A Bereniké Haja csillagképben, nagyjából a Nagy Medve, a Szűz csillagképek, illetve az Arcturus vörös óriás közötti régióban található NGC 4565 galaxis egyike az asztrofotósok kedvelt célpontjainak, nem kis részben azért, mert relatíve fényes, szabad szemmel is kivehető mély égi objektum. A Caldwell 38 vagy Tű-galaxis néven is ismert spirálkaros csillagvárost 1785. április 6-án fedezte fel William Herschel német csillagász, a földi megfigyelő felé élével forduló, százezer fényév átmérőjű hatalmas csillagrendszer mérete és szerkezete a szakértők szerint a mi galaxisunkhoz, a Tejútrendszerhez hasonlít (elnevezését onnan kapta, hogy a távcsőben nagyon vékony, tűszerű alakzatként látszik). A Tű-galaxis másodpercenként 1230 kilométeres sebességgel távolodik, nagyjából negyvenmillió fényévre (valahol 30 és 50 millió között) jár tőlünk.
Bagi László a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Öcsöd térségében, fényszennyezéstől mentes helyről készített nemrég a tavaszi éjszakai égbolt jól megfigyelhető szereplőjéről képet, de közben valami olyasmit is rögzíteni tudott, amivel nem számolt.
“Elsődleges célom az volt, hogy a lehető legrészletesebben próbáljam megörökíteni ezt az éléről látszó csillagvárost, és a körülötte található távoli galaxisokat. Az objektum megközelítőleg 40 millió fényévnyire található Földünktől, fantasztikus lehetőség, ha belegondolunk, hogy egyetlen fotó segítségével ilyen hatalmas időt és teret hidalhatunk át. 20 óra expozíciót terveztem a galaxisra. A március kedvező volt asztrofotós szempontból, hat éjszán át tudtam gyűjteni a nyers képeket az objektumról. A végső kép elkészítéséhez 17 órányi expozíciót használtam fel” – mondta az Indexnek a Szarvason élő magyar asztrofotós.
A nyersképek feldolgozása (átlagolása, stackelése) után kapott végleges asztrofotó itt látható:
Mint látható, a fotó fő témája kifejezetten részletgazdag, látványos lett. A végeredménnyel elégedett fotóst az igazi meglepetés akkor érte, amikor Szabó M. Gyula az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium csillagász kutatója felhívta a kép készítőjének figyelmét, hogy a felvételen a földünktől 4 milliárd fényévnyire található csillagvárosok, kölcsönható galaxisok is láthatók.
Ez részben azért is különleges fejlemény, mert a fotó Magyarországról, az Alföldről készült, nem valamely “asztrofotós paradicsomból”.
Szabó M. Gyula szerint “a fotón szereplő galaxisok jól azonosíthatóak a Sloan Digitális Égboltfelmérés (SDSS) adatai alapján, amiben számos csillagvárosról színkép is található. Az SDSS pontos vöröseltolódás-adatai pedig az adott kozmológiai modellben távolságra válthatók át.”
A csillagász szerint a balra alsó sarokban lévő fényes spirál egy körülbelül 820 millió fényévre található, úgynevezett csillagontó galaxis. A Tű-galaxistól jobbra alul bejelölt objektum egy kölcsönható galaxis, azaz olyan galaxis, amelyre egy másik, hozzá közel lévő galaxis gravitációja hatást gyakorol. A pár távolsága nagyjából 2,2 milliárd fényév. A képen még ennél messzebb is látunk: a csillagász az NGC 4565 korongja “fölött” észrevett egy galaxist, ami – az SDSS színkép alapján – 3,8 milliárd fényéves fényút-távolságra van. Az asztrofotón amúgy még ennél is kb. háromszor halványabb csillagok és galaxisok láthatóak.
– Az, hogy milyen messzire látunk a távcsővel, attól függ, hogy milyen fényes objektumokról beszélünk. De ha a legfényesebb galaxisokra gondolunk, ezen a képen nagyjából négymilliárd fényévre ellátunk – hangsúlyozta Szabó M. Gyula.
Laikusként elég nehéz a négymilliárd fényévet mihez mérni. Ez akkora távolság, amit a fény légüres térben négymilliárd földi év alatt megtesz – vagyis a fotón látható távoli galaxisokról érkező fény 4 milliárd évvel ezelőtt indult el felénk. Nagyságrendben a fiatal Naprendszer nagy ütközési korszaka, például a Föld kialakulása vethető össze vele, körülbelül négymilliárd évvel ezelőtt alakulhattak ki a Holdon a sötét tenger-területek (lávaelöntések) és nagyjából ennyi idősnek tartják a legkorábbi ismert földi kőzeteket – azaz egyetlen kép hatalmas idő- és térbeli távolságokat köt össze.
Bár az itt az Indexen közzétett fotón mindez csak egy pár pixeles halvány pötty formájában érzékelhető, mégis elég komoly teljesítmény, tekintettel arra, hogy nem profi csillagászati távcsővel készült a felvétel. “Számomra ez óriási élmény, főleg ha belegondolunk, hogy egy egyedi építésű, 200/800 Newton asztrográf, vagyis egy 20 cm átmérőjű amatőr távcső volt a fényképezés során használt fotongyűjtő műszer” – magyarázta Bagi László.
Akit érdekel az asztrofotós tevékenysége, év elején egy nagyképes cikkben mutattuk be munkásságát, betekintést nyújtva az asztrofotózás műhelytitkaiba is. Bagi László akkor így foglalta össze, hogy miért választotta az asztrofotózást: Mi, mélyégfotósok a csillagos égboltot örökítjük meg, de nem állunk meg a csillagos égbolt látványánál. Olyan ködösségeket, galaxisokat próbálunk megörökíteni a távcsövek és a fotográfia segítségével, amelyek az emberi szem számára láthatatlanok. Az általunk keresett objektumok több száz, vagy több millió fényévnyire találhatóak Földünktől, nagyon motiváló a fotózásaim során, hogy a lehető legtávolabbra próbáljak ellátni a távcsöveim és a fényképezőgépem segítségével.
Forrás: Index / Nagy Attila Károly
