A jövőben a hegedűterem Gazsó György, a klarinéttermem Kozák Lajos, a zongoraterem pedig Regős Imre nevét viselni. Az akkoriban még állami zeneiskolaként működő intézmény alapítói 55 évvel ezelőtt tették le a helyi művészeti élet alapjait. A jeles évforduló előtt zenepedagógusok hangversennyel tisztelegtek a Fő téri Általános Iskola dísztermében.
– 1964-ben alapította a három lelkes tanár a szarvasi független Állami Zeneiskolát. Korábban is volt a településen zeneoktatás, de ebben az évben vált ez az iskola önálló szarvasi intézménnyé. Őket ünnepeljük meg egy koncert formájában. A zenészektől a képzőművészek sem akartak lemaradni, ezért Fabó Éva és Dombóvári Zita pedagógusok néhány munkájukat kiállították az iskola folyosóján – beszélt a kezdetekről Brachna Irén igazgatónő.
A május 6-i hangverseny összeállításáról elmondta, kissé „elszabadult” a pedagógusok fantáziája. Néhány komolyzenei műsorszámtól eltekintve ugyanis nagyon sok könnyedebb és merészebb darab hangzott el. Többek között a zongorán megszokott négykezes helyett nyolckezeset játszottak, ill. alakítottak kisebb csoportokat is, akik együtt zenéltek. Másképpen szólva, a művésztanárok a 17.századi Buxtehude egyik vokális művétől egészen a Metallica lírikus daláig, a Nothing else Matters című slágeréig végigvezették az egyes zenei stílusokon és korszakokon a közönséget.
Az intézményvezetője szerint ezen az estén is bebizonyosodott, hogy egy sikeres intézmény kulcsát az ott tanító pedagógusok jelentik. Az ő lelkesedésükön, hozzáállásukon és hivatásszeretetükön múlik a legtöbb. Mint azt már korábban is hangsúlyozta, nagyon nehéz a mai gyerekeket aktivizálni, s gyakran nem járják végig a megkezdett utat.
Ezzel együtt nem csak a növendékeket, hanem a pedagógusokat sem könnyű pótolni. Nagyon kevesen választják ezt a pályát, később pedig hivatásként a tanítást.
– Nagyon kevés hallgatót vesznek fel zeneművészeti és képzőművészeti egyetemre. A megyéből kb. 20 zongoratanár hiányzik, ezzel szemben alig 3-4 fő végez ezen a szakon. A nyugdíjasok alkalmazása csak átmeneti megoldást jelent, hosszú távon mindenképpen fiatalításra van szükség. Nálunk szinte mindenki egykorú, ami azt jelenti, hogy együtt fognak nyugdíjba menni, és rendkívül nehéz lesz őket pótolni – szólt a kevésbé derűsnek tűnő jövő feladatairól.
A koncert megálmodói megemlékeztek az alapítók munkásságáról is. Az egyik legszemélyesebb hangvételű visszatekintést Szabados-Tóthné Kozák Ilona tette, aki nem csak a karnagyot, a zeneszerzőt és pedagógust látta Kozák Lajosban, hanem édesapaként legfőbb példaképét is.
– Csodálatos családból jövök. Egy olyan háttérországból, ahol a kultúra, a zene szeretete volt a legfontosabb. A húgommal, Évivel együtt abban nőttünk fel, hogy csak az értékes zenét hallgassuk, és mindezt szeretettel, humorral ötvözve – mondott köszönetet a szüleinek a tőlük tanultakért.
A hangverseny végén a volt tanítványokkal együtt dalra is fakadt, zárásként pedig a tanárok a közönséggel együtt leplezték le a régi-új tantermeket.
