Általános iskolás gyerekek jelenlétében nyílt meg az a vándorkiállítás, amely egy kis kitérővel Miskolc után Szarvasra érkezett. A huszonegy molinó a lengyel történelem egyik legsötétebb időszakát, a varsói felkelést mutatja be, nem feledkezve meg az odáig vezető útról és a megtorlás borzalmairól sem.
– Egy pályázatot nyert a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Kara, amelynek első lépése év elején egy konferencia volt. Ezt követően az előadások anyaga megjelent egy kötetben, a Gondolat kiadó gondozásában. A bemutatóra május 8-9-én került sor Varsóban, amelyen a kollégákkal, hallgatókkal mi is részt vettünk. A következő állomást ez a kiállítás jelenti, amely a varsói felkelés 75 éves évfordulójára készült el – tájékoztatott a rendezvény hátteréről dr. Lipcsei Imre dékán.
A részletekről szólva elmondta, a tárlat középpontjában az a 63 nap áll, amikor a lengyel nép szembeszállt a németekkel. Lépésről lépésre meséli el ezeket a vészterhes időket, amelyet végül legyőzött a túlerő. Hitler tudomást szervezve a felkelésről, parancsot adott Varsó teljes lakosságának a kiirtására és a földdel egyenlővé tételére. A Führer mindezt elrettentő példának szánta egész Európa számára.
Ennek eredményeképp kb. 170 ezer varsói halt meg a felkelésben, és 60 ezren estek áldozatul a németeknek. A fegyverletételt követően a németek az egész várost kiürítették. Mintegy 550 ezer főt a pruszkówi átmeneti táborba internáltak, 150 ezer főt pedig németországi kényszermunkára vagy koncentrációs táborokba hurcoltak.
Szenes János újságíró kétért a szovjet hadsereg „gyalázatos” viselkedésére is. Rámutatott, a csapatok elérték ugyan a Visztulát, a fővárostól nem messze azonban letáboroztak, és tétlenül szemlélték az ott folyó véres harcokat. Csak a felkelés vérbe fojtását követően vonultak be a településre, magukat hős felszabadítóként ünnepeltetve.
– Magyarország a háború kitörésétől kezdve tartotta magát a lengyel-magyar barátsághoz. Az akkor regnáló Teleki-kormány mindvégig támogatta a lengyeleket, később pedig megnyitotta a határt a katonai menekültek előtt. Bármikor távozhattak szabad akaratukból, vagy akár évekig maradhattak az országban. Balatonbogláron volt a menekülttábor központja, ahol iskolát és óvodást is működtettek. Idősebb Antall József kormánytagként minden támogatást megadott a nehéz időket élő nemzetnek – világított rá a két ország közötti kapcsolatra.
Dr. Lipcsei Imre kiemelte Lengyel Béla nevét is, aki altábornagyként úgy döntött, nem vesz részt Varsó ostromában. Ehelyett folyosót nyitott, amelyen keresztül élelmet, gyógyszereket szállítottak bajtársaiknak, és ellátták a sebesülteket is.
A kiállítás folytatásaként ünnepélyes keretek között május 24-án emléktáblát avattak a szarvasi gyökerű katonatisztnek. Az eseménysorozat június közepén a nemrégiben kiadott kötet magyarországi bemutatójával zárul.
