Hegedűs Éva
Hajózni kell, vallották az ókori rómaiak ebben a latin közmondásban. Medvegyné Skorka Annának is ez az életfilozófiája, amelyet saját életére lefordítva az utazásokban talált meg. Eddig már mintegy harminc országban járt, köztük néhány kontinensen túli helyre is eljutott. Vallja, az embertől mindent el lehet venni akár egyetlen pillanat alatt, egyet kivéve. Ezek pedig az emlékei, amelyeket halálunkig magunkban hordozunk.
Ezeket a meghatározó momentumokat gyűjtötte egy csokorba első kötetében, melyet műfaját tekintve szabálytalan memoárként határoz meg. A Hazafelé című művét eredetileg családjának és rokonságának szánta, az élet azonban felülírta elképzelését. Mint kiderült, a nyomda legalacsonyabb példányszámként ötven darabot vállalt, így gondolta, kitárja életét a nagyközönség felé is. A könyvről június 12-én a Városi Könyvtárban tartott rendezvényen dr. Szilvássy Orsolya faggatta.
– Az életem egy kaland volt, rengeteg munkával és küzdéssel teli. Most, amikor írtam a könyvet, bizonyos történéseket azonnal vissza tudtam idézni. Idővel egyre több dolog jutott eszembe. Nem feltétlen időrendi sorrendben, de sok minden ott hömpölygött bennem, ezért papírra vetettem – foglalta össze röviden az elmúlt évtizedeket, amelyekről őszintén, kendőzetlenül vall.
Elárulta, a címet az édesanyja által sokat emlegetett közmondás, hetven felé – hazafelé ihlette. Úgy érezte, mivel már ő is közeledik ehhez a korhoz, érdemes visszatekintenie, és felidéznie élete apró mozaikdarabjait. Különösen azért, mert mindig érzett egyfajta késztetést az írásra, bár korábban nem tartotta magát alkalmasnak a feladatra. Magyar-angol szakos pedagógusként soha nem okozott neki gondot egy-egy levél, pályázat vagy munkahelyi jelentés megfogalmazása, de csak most látta elérkezettnek az időt korábbi vágya megvalósítására.
A könyv felépítését tekintve alapvetően az időrendiségen alapszik. Kezdve a gyermekéveivel és a gimnazista korszakával, végigvezeti az olvasót a szakmai, magánéleti sikerein és nehézségein is. Az életem legszebb évei fejezetben a részletesen taglalja, hogyan került az Öntözési Kutatóintézethez, amelytől végül önkéntes alapon vált meg. Kitért a 25 éve alapított vállalkozására, az Apple Garden Fordító és Szolgáltató Betéti Társaságra, amely a mai napig sikeresen működik. Mindemellett érinti a Székely Mihály Intézményben és a főiskolán töltött időszakot is.
– Eredetileg én nem akartam tanítani. Levelezőn végeztem el az iskolákat. Akkoriban első diplomát nyelvből csak nappali tagozaton lehetett szerezni. Bekerültem egy olyan környezetbe, ahol szükség volt a nyelvtudásomra, és minden nap használhattam az angolt. Fordítottam, tolmácsoltam, külügyi titkárként dolgoztam, és húsz évig egyáltalán nem tanítottam. Érdekes, hogy később mégis hasznosíthattam a diplomámat. A főiskolán kezdtem el dolgozni, és végül onnan is mentem nyugdíjba – osztotta meg élete egyike érdekes fordulatát, amelyet örömmel végzett.
Vágyai beteljesülését jelzi az is, hogy a szerzői írói álnevet használ. Munkája Annie Swan néven látott napvilágot. Tervei között szerepel még édesanyja emlékére egy szakácskönyv megjelentetése is, amelyben az Alföld ízeit tárja majd az olvasó elé.
