Hegedűs Éva
Hagyomány, hogy a Vízi Színház nyitásával párhuzamosan a Szeparé étterem is helyet ad a kultúra egyik szegmensének, a festészetnek. Június 14-én Valach Mária alkotásaiból láthatott egy csokorravalót a közönség, aki hosszú évtizedeken keresztül jelmeztervezőként dolgozott. Pályáját a Békéscsabai Jókai Színházban kezdte, majd a Nemzeti Színházban folytatta. Végül visszatért a gyökerekhez, és egészen nyugdíjazásáig a Békés megyei színháznál tevékenykedett.
– Időközben megszületett a kisunokám, ezért nem nagyon maradt időm a színházban dolgozni. Arra gondoltam, hogy valami más vonalon próbálom ki magam. Elvégeztem egy jobbagyféltekés tanfolyamot, ahol inspirációt kaptam, és rájöttem, hogy ezzel komolyabban szeretnék foglalkozni. Reméltem, hogy így nem lesznek unalmasak napjaim, rászántam magam a festésre, ill. a férjem is biztatott. Így is lett. Mostanra elmondhatom, hogy amikor alkotok, megszűnik körülöttem a tér és az idő. Csak a színek és a formák léteznek – vall őszinte lelkesedéssel a kezdetekről.
Arról is beszélt, hogy nagyon sok motivációt kapott Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművész barátjától, akinek a színházzal szemben volt az alkotóműhelye. Ott gyakran felkereste és figyelte, hogyan alkot. Ő fogalmazta meg egyszer azt a gondolatot, amely a mai napig elkíséri: Csak fogd az ecsetet és hagyd, hogy bugyborékoljon az agyad, és magától elkezd dolgozni a kezed!
A szárnypróbálgatásai időközben szárnyalássá lényegültek át. Az ihlet hol utazásai során, hol a természetet járva találta meg. Nem egyszer előfordult az is, hogy képein tért vissza a világot jelentő deszkákra, mégpedig úgy, hogy kiragadott a színpadképből egy apró részletet, és azt vitte a vászonra. Mint mondja, számos témát és technikát kipróbált már, de még jelenleg is keresi az igazi arcát.
A megjelenteket Babák Mihály polgármester köszöntötte. Elárulta, vannak az életben nagy találkozások. Valach Máriával együtt járt iskolába, majd elsodorta őket egymástól az élet. Mindketten olyan szakmát választottak, amelyben alkotni tudnak, és remélhetőleg másokat is boldoggá tenni.
Csasztvan András, a Cervinus Teátrum igazgatója nem titkolta, bár korábban nem ismerte az alkotót, a jelmeztervezői munkássága felkeltette az érdeklődését. Ebből kifolyólag nagyon sok tapasztalatot gyűjtött a színek és harmóniák terén, amit a festészetben is tud kamatoztatni. Számára leginkább mindez a balerina című képében testesül meg, amelynek hangulata számára a színház világát idézi.
Szenes János újságíró arról beszélt, hogy 2012 óta minden évben tárlat nyílik a Thália temploma melletti épületben. Valach Mária alkotásait jelmeztervezői múltján keresztül ismeri, és csodálja. Festményei közül leginkább a történelmi vonatkozásúak ragadták meg, köztük a gyergyószentmiklósi örmény templom és a nagyenyedi református templom.
A megnyitó kulturális atmoszféráját Lipcseiné Czifra Magdolna saját tollából származó verssel tett teljessé, melyet követően Rómer Ilona művésztanár, festőművészet ajánlotta nagy szeretettel mindenki figyelmébe a kiállított munkákat.
Lipcseiné Czifra Magdolna: Színes szárnycsapások
(részlet)
Egy üres vászon, festék és ecset
Haszontalan tárgyak nekünk – talán
De belép egy ember és életre kelnek
A lelketlen tárgyak a keze nyomán
Siklik a nedves, színes szerszám
Hogy megmaradjon egy gondolat
Ami a múlt homályába tévedt
De keretbe rögzülve itt maradt
