A címével ellentétben nem egy szakácskönyv, hanem egy életrajzi ihletésű kötet bemutatójára várta az érdeklődőket Harencsár László. A Derelye, lekvárral című kötet két nagy fejezetre tagolható. Az első a Nógrád megyei kis faluban, a Rákóczibányán töltött gyerekkort meséli el, a második pedig a tíz évvel ezelőtt indult sikertörténetét, az íróvá válását. A június 13-i könyvbemutatón a szarvasi szerző végigtekintett a megjelenteken, és örömének adott hangot, amiért a gyakori szereplés ellenére még mindig ilyen sokan kíváncsiak a mondanivalójára. Beszélgetőtársa dr. Kutas Ferenc volt.
– Már egy pár éve megfogalmazódott bennem, hogy annyi minden történt velem az elmúlt 13 év alatt, hogy érdemes lenne lejegyeznem. Már azt is vissza kellett néznem a számítógépemen, hogy mikor is születtek az első írásaim. Sok mindent összekevertem, ezért végül papírra vetettem mindent, hogy ne menjen feledésbe – árulta el az elsődleges indíttatást.
A történetben egy nagy időbeli ugrás is felfedezhető. A fiatalkori, családdal és rokonokkal kapcsolatos emlékek 1978-ben szakadnak meg, ezt követően az író 2006-ba repíti az olvasót, amikor első zsengéi megszülettek.
A címet a kötet elején azonnal megmagyarázza. A derelyetésztát egy hatalmas papirusz laphoz hasonlítja, amelyen az életünk lapjai kapnak helyet. S mint ahogyan a tésztát szaggatóval apró kis szeletekre, fecnikre szabadaljuk, úgy illeszkednek egymás mellé életünk mozaikdarabkái is. Igaz ugyan, hogy a derelyetésztára nem lehet írni, de meg lehet tölteni tartalommal. A lekvár, amit beleteszünk is többféle ízű lehet: olykor savanykás, máskor pedig mézédes. Akár az élet.
A könyvben őszintén beszél azokról a nagy találkozásokról is, amelyek megerősítették: jó úton jár. Kitér Schäffer Erzsébetre, Dolák-Saly Róbertre, illetve sorra veszi a Mesél az erdő hangoskönyvét fémjelző színművészeket is.
– Az egyik legnagyobb sikerként a 22-es stúdiót és a rádiójátékot éltem meg, amit Székhelyi Józsefnek és Bencze Ilonának köszönhetek. Tíz színész a Madách Színházból igent mondott, és fél éven belül műsor lett belőle. Ez akkor olyan hihetetlennek tűnt, és mégis igaz volt – idézte fel közelmúltja egyik legemlékezetesebb momentumát.
Dr. Kutas Ferencnek első között küldte el írásait. A köztiszteletben álló pedagógust leginkább hosszabb terjedelmű, családról szóló történetek érintették meg, és javasolta, ilyen irányba folytassa szárnypróbálhatásait.
– A számítógépemen van egy külön könyvtáram, Harencsár elnevezéssel. Laci szorgalmasan küldözgette az anyagait, és én mind végigolvastam. Elképesztő az a fejlődés, amin keresztülment. Van benne egy mesélési hajlam, ami néha jól sül el, néha nem, de alapvetően egy csoda, amit végigélt – vélekedett.
A könyv borítóját Győri Erzsébet – Zsada – tervezte. A Derelye, lekvárral már megvásárolható a szerzőnél és a szarvasi Líra Könyvesházban.
