Babák Z
Van egy halvány, megkopott feliratú, a legtöbb szarvasinak nem sokat mondó emléktábla a város főutcáján, a Szirony Gyógyszertár falán. Ezen Tersztyánszky Ödön (Csákvár, 1890. március 6. – Budapest, 1929. június 21.) kétszeres olimpiai aranyérmes kardvívó neve szerepel, de ez a név is csak nagyon keveseknek mond valamit. Halálának 90. évfordulóján Gombár Zsolt segítségével megemlékezést szervezett a Magyar Szablyavívó Egyesület vezetése.
Szarvasi kötődését Hegedűs Évától, az esemény háziasszonyától hallhatták a résztvevők.
– Édesapja, Terstyánszky Károly gyógyszertár-tulajdonos volt, és 40 éves pályafutása során több településen volt patikája. 1906-ban Szarvason, az Árpád Szállóval szemközt vásárolt egyet. A család így került a Körös-parti városba. A későbbi világhíres sportoló kamasz évei alatt, 1906és 1909 között élt Szarvason. A településen talált rá a vívásra is, hiszen a Szarvasi Főgimnázium vívóklubjában kezdett el sportolni.
A vívó tiszteletére Publik Antal Juhász Gyula Trianon című versét adta elő nagy átéléssel, majd Zivuska Andor A magyar vívókhoz című művét Tóth Armand, a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 11. B osztályos tanulója olvasta fel.
Tersztyánszky Ödön rövid, de annál esemény- és sikerdúsabb életútját Máday Norbert, a Magyar Szablyavívó Egyesület elnöke elevenítette fel. A vívó az I. világháborúban többször is megsebesült, orosz hadifogságba esett, Szibériába hurcolták, ahonnan több szökési kísérleteinek egyike során megsérült a jobb keze. Azt hitte, véges vívókarrierjének, de mestere, Borsody László először megtanította bal kézzel írni, majd vívni is. 1924-ben még Párizsban elcsalták tőle az olimpiai aranyat, de edzője új, az erős, letagadhatatlan vágások taktikájához folyamodott, aminek eredményeképp négy évvel később, Amszterdamban kard egyéniben és csapatban is aranyat szerzett, először vett elégtételt a franciákon Trianonért. Egy évre rá Solymáron motorbalesetet szenvedett, és néhány napra rá elhunyt.
A tisztelgő beszédek sorát Babák Mihály, Szarvas város polgármestere zárta. Őt követően Bálint Mihály Gábor tábori lelkész megáldotta az emléktáblát, ami alá ezt követően az emlékezés koszorúi és virágai kerültek.
Az esemény után a szablyavívó egyesület tagjai tartottak rövid bemutatót a Fő téri dísztermében.
