A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső sem tántorította vissza azokat a művészetpártolókat, akik kíváncsiak voltak Baráth Nóra kiállítására. A festőművész két hete a Városi Könyvárban avatta be a hallgatóságot látásmódjába, kísérőként pedig vetített képekkel ajándékozta meg az érdeklődőket. Ízelítőként akkor csak két általa festettet hozott el. A megújult Ruzicskay Alkotóház falaira ellenben az elmúlt öt év esszenciája került ki, előtérben számos nagyméretű festménnyel.
A kiállítás megnyitóbeszédében Nagy Otília Kecskeméten élő festőművész ekképpen fogalmazott: „Alkotásai a látvány és a jeladás érzékeny határmezsgyéjén állnak, egy olyan mágikus egyvelegben, amit ritkán láthatunk a mai kor festészeti megnyilvánulásai között. Mindemellett színhasználatában, a fény-árnyék játékában az átgondolt, kiérlelt és az intuitív ösztönös egyensúlya fedezhető fel. – A kifelé nézés sohasem tiszta, a befelé nézés sohasem homályos – idézte Douglas Hardingot Csuang-Ce ókori bölcselőről, aki maga is a misztikus intuíció híve volt.”
Baráth Nóra Part és kút című kiállításának visszatérő motívumai a Holt- Körös partjának füzese és a római kutak voltak. A kutas festményei a Római Magyar Akadémia Képzőművészeti Ösztöndíjának köszönhetően az NKA támogatásával születtek meg. 2016-ban a művész egy hónapot tölthetett az örök városban, ahol érdeklődésének középpontjába mindinkább az eredetet és forrást szimbolizáló kutak kerültek. Egy kivételével valamennyit emberi környezettől függetlenül jelenítette meg, egyfajta szín és fényjáték vízióként.
”Van egy úgynevezett nyugalompont, ott ahol a kutak megjelennek a térben. Az emberek megállnak, töltekeznek, talán még bele is nyúlnak a vízbe, ezeken a helyeken a városi hömpölygés lecsendesedik”– emlékszik vissza. „A képek sohasem direkt emlékezés útján születtek meg, az alapszínekből kialakított háttérből asszociatív módon bontakozott ki egy- egy kút emlékképe”– avatott be a folytatásban festői gondolkodásmódjába.
Beszélt arról is, hogy alkotás közben kérdések foglalkoztatják, melyek a befogadás által a néző számára is újabb és újabb kérdéseket vethetnek fel. Ahogyan Nagy Otília fogalmazott: „Elárul egy titkot, de mégis rejtőzködve teszi ezt. A titok továbbszövésén Neked is dolgoznod kell.”
A megnyitó zárásaként Baráth Nóra köszönetet mondott a Tessedik Sámuel Múzeumnak és Szárazmalomnak, hogy 13 év elteltével ismét lehetővé tették a képeinek kiállítását. Emellett hálás szívvel adózott szüleinek, barátainak, művésztársainak is, akik segítették elképzelései megvalósításában.
A tárlat július 20-ig tekinthető meg, a Ruzicskay Alkotóház nyitvatartási időben.
