G.E.
Kedden este Sportolók a víz fölött tematikus este keretében Szabó László vendége Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőr-vívó és Jurák Andrea kétszeres paraolimpiai ezüstérmes kerekesszékes vívó volt. Az este házigazdája dr. Hanyecz Katalin, az Arborétum igazgatója.
Ahogy eddig is, Szabó László vendégei érzéseire volt kíváncsi, így megismerhettük a sportolók élményeit, amikor először döntöttek a vívás mellett. Szabó László megjegyezte, hogy a vívás nem biztos, hogy kimondottan női sport, vendégei ez cáfolták. Beszéltek a kezdetekről, a kudarcról, hogy hogyan lehet felállni egy olyan vereségből, amikor szinte már biztosan nyerhetett volna. Nagy Tímea életében az atlantai olimpiai vereség meghatározó, hiszen az este folyamán többször említette, mert tanult belőle. Megtanult vesztes helyzetből felállni, nem csak a sportban, de az élet minden területén. Nagy Tímeát a szerelem vitte a vívóterembe, az a szerelem elmúlt, ám lett egy sport iránti szerelme a vívás. Bár tehetségtelennek gondolta edzője, édesapja biztatására maradt, és bebizonyította, hogy igenis van keresnivalója ebben a sportágban.
Jurák Andrea eredetileg kardosi, majd Csabacsűdön élt, és a szarvasi Szlovák Általános Iskolába járt, betegsége miatt egy év kihagyással a Békéscsabai Szlovák Gimnáziumban érettségizett. Mindkét helyen nagyon sok szeretetet kapott. Úszással kezdte a sportot, később kezdett el vívni. Jobb kezes, a jobb lába hiányzik, a sport rehabilitációként indult, de annál sokkal több lett. Nála a 2001-es Magyar Bajnokságon elért eredménye volt a döntő pont, hogy érdemes komolyan venni a vívást.
Mindketten beszéltek az edző fontosságáról egy verseny közben, hogy mennyit látnak, érzékelnek az edző bekiabálásából, testbeszédéből. A hierarchia megléte e sportágban is megvan, a tisztelet az edző, az eredményt elért sportoló iránt.
Jurák Andrea bemutatta a kerekesszékes vívást – amelyeket képeken kivetítve láthattuk. A kerekesszékes vívók csak a kezüket használják, a székek rögzítve vannak, vagyis nem mozognak. Nagy Tímea elmondta, hogy ő is kipróbálta, és döbbenten tapasztalta, hogy milyen „lassú a keze”, hiszen ők lábbal mozogva is védekeznek. De nagyon jó tapasztalat volt számára.
Meséltek a mentális felkészítés fontosságáról, Nagy Tímeának az atlantai vereség után egy beszélgetés segített feldolgozni a vereséget, Jurák Andreának nem volt alkalma kipróbálni pszichológus segítségét, de többször érezte, hogy szükség lett volna rá. (Egy megjegyzés: van különbség van a paralimpikonok, és az olimpikonok felkészítése között. Ez valószínű nem az egyetlen.)
Ma már mindketten visszavonultak, de a sport nem marad ki életükből, ha nem is a vívás, de más mozgás része életüknek mert, ahogy Nagy Tímea mondta, olyan, mint a fogmosás, nélküle nem érzi jól magát.
Az este a Vízi Színház nézőterén ült egy csapat kamasz is – angol táborban vannak Szarvason –, akik nagy ovációval köszöntötték, és búcsúztak el a két kiváló sportolónőtől Nagy Tímeától és Jurák Andreától.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
