Tizenegy napot töltött teljesen egyedül a Kaukázusban Molnár Ábel. A mindössze 21 éves fiatal hegymászó öt év kihagyás után határozta el Oroszország legmagasabb pontjának, az Elbrusznak a meghódítását. Tervének megvalósításától ezúttal semmi sem tántoríthatta el. A fizikai felkészülést tavaly nyáron kezdte el, néhány hónappal ezelőtt pedig ismét hegymászó felszerelést vásárolt. Akklimatizációs mászásként pedig a Sněžka (Csehország), a Grauspitzet (Liechtenstein) és az Ortler (Olaszország) célozta meg, amelyből a két utóbbi nem sikerült. A kisebb kudarcok ellenére hitte, hogy eljut az 5642 m magas Elbrusz tetejére.
– Szerencsére nagyon jó alapjaim vannak. Hét évig kajakoztam Bátor Gyuri bácsinál, ami kitartás és erőnlét szempontjából nagyon sokat számított. Szellemileg és mentálisan is hangolódtam, ezért utánajártam az ország, ill. a hegy sajátosságainak. A hegymászó barátaim már jártak az Elbruszon, és sokat segítettek. Elsők között Fedor Miska nyíregyházi barátomra számíthattam, de emellett sok cikket olvastam, és az oroszul is elkezdtem tanulni – árulta el a felkészülés hátteréről Ábel nem sokkal a hazatérést követően.
Az utazást tudatos szervezés és tervezés előzte meg. A vízumot, a szállást és az útvonaltervet teljesen önállóan készítette el, az utóbbinak a támpontjait a menedékházak képezték. S bár az ott élő közösségeket illetően óva intették, tapasztalatai az ellenkezőjéről tanúskodtak. Nagyon segítőkész, barátságos emberekkel találkozott, akik nem csak útba igazították, hanem olykor gesztusértékű ajándékokkal is meglepték.
A június 13-24. közötti tizenegy napból ötöt hegymászással töltött, a maradékot túlnyomórészt az utazás töltötte ki. Az Elbruszon leginkább a szélsőséges időjárási viszonyok jelentették a kihívást, a mászás technikailag nem okozott számára különösebb nehézséget. Az ott töltött időszakban volt része ködben, hóviharban és jégesőben is, a hideg pedig állandó kísérőjévé szegődött. 3000 m felett már fagypont alatt volt a hőmérséklet, ami a csúcstámadás napjára mínusz 15 fokig süllyedt. A szűnni nem akaró szél miatt azonban további 5-10 fokkal hidegebbnek érezte, olyannyira, hogy többször meg kellett állnia, hogy a kezét hóna alá szorítva erőt merítsen az út folytatásához.
Az időjárási körülmények az út dokumentálását is nehezítették. A szarvasi hegymászó elmondta, több száz képet és számos videót is készített kalandja során. A legfontosabb napon azonban annyira el voltak gémberedve az ujjai, hogy csak 5-6 kattintás után sikerült egy fotót elkészítenie.
– Voltak holtpontjaim, nem is egy. A csúcstámadás napján meg kellett állnom egy párszor, mivel fázott a kezem, s nem tudtam mozgatni az ujjaim. Szerencsére aztán végül felkelt a nap a hegy mögött, s onnantól valamivel jobb volt a helyzet – beszélt önmaga legyőzésének pillanatairól.
Azt, hogy ekkor sem fordult vissza, azzal magyarázza, hogy már régi vágya volt a hegycsúcs meghódítása. Emellett az is biztonságérzetet adott neki, hogy nem volt egyedül a hegy felsőbb régiójában, így baj esetén számíthatott volna mások segítségére. Akaraterejéért korábbi edzőjének, Bátor Györgynek mond hálát, aki megtanította vele, hogy minden fejben dől el.
Molnár Ábel nem sok időt hagy a pihenésre. Tervei között összesen 12 csúcs elérése szerepel, amelyek közül másodikként decemberben a Dél-Amerikában található 6962 méter magas Aconcaguának vág neki. Ezúttal nem egyedül. Az expedíció vezetője egy svéd hegymászónő, Emma Svensson lesz, aki már kétszer járt a hegyen.
Bízik benne, hogy a közel egymillió forintos álom megvalósításában magánszemélyek, cégek és vállalkozások is támogatják majd, így remélhetőleg a hegycsúcson ismét loboghat a szarvasi zászló.
