Számomra Szarvas a nyugalom szigete

Szemerédi Bernadettel beszélgettem a Cervinus Teátrum sajtótájékoztatóján. A fiatal művésznő hét este lép majd színpadra különböző szereplők alakját megformálva.

– Mit jelent számodra a Cervinus Fesztivál?

– Ha valami ennyire az ember szíve csücske, akkor azt nehéz szavakba önteni. Így vagyok a Cervinus Teátrummal, a Cervinus Fesztivállal, Szarvassal. Annyira az életem része lett, és nem csak szakmai értelemben, hanem a mély és meghatározó emberi találkozásokra gondolva is. Élmények sokaságát jelenti a közönséggel, a kollégákkal való együttlélegzés. Szarvas és a Cervinus Teátrum bennem pulzál, bennem dobog. Bízom abban, én is ugyanennyire része vagyok ennek a vérkeringésnek, egy kicsi erecske, akire szükség van.

– Miben játszol a fesztivál alatt?

– A Csillagfény, a Hotel Menthol, Az ibolya, a Macska a forró bádogtetőn, a Valahol Európában, a Holdvilágos éjszakán és a Fekete Péter című előadásokban. Hét este találkozhatnak velem azok, akik ellátogatnak a Vízi Színházba.

– Öt előadásban főszerepet játszol, mindegyik más műfaj, karakter, stílus. Nem fárasztó?

– Sokszínűséget kíván az öt darab, és embert, színészt is próbálóak. Hiszen a Macska a forró bádogtetőn Margaret-jétől kezdve a Fekete Péter Claire-jén, a Hotel Menthol Klipszén, a Valahol Európában Suhancán át Az ibolya Ilonkájáig valóban széles érzelmi és eszközbéli amplitúdókat igényel az idei repertoár. A Nyáresti kabaré az üde jeleneteivel, sanzonokkal, kuplékkal feltöltve igazi öröm és kikapcsolódás. A Fesztivál számomra kihívás, de nagyon nagy boldogság is. Szeretem mindegyik szerepet. Izgatottan várom a kezdést, a Gálát, amire Zsuzsa olyan zenei anyagot állít össze, hogy mindenki örömét lelje benne, a közönség is, mi, fellépők is.

– Több lírai dalt énekeltél már gálákon, de az Ördögi tánc, vagy a januárban énekelt dal, a Gyűlölet egy teljesen más oldalad. De említhetném a Fantomból a betétdalt, ami nagyon magas hangokat igényel. Erre külön kell készülnöd?

– A közönség általában a lírai dalokat szokta meg tőlem a gálákon, ezért is örültem az Ördögi táncnak és a januárban Ivettel (Bardon Ivett) énekelt Gyűlöletnek is, mert ezáltal egy másik oldalunkat is megmutathattuk. Ami Az operaház fantomját illeti, elárulom, nem vagyok koloratúr szoprán. Tanultam klasszikus hangképzést, tudok magas hangon énekelni, de erre a dalra külön kellett készülni technikailag. Ilyen magas lágéban ritkán énekelek, de hálás vagyok, hogy ebből is tanulhattam.

– Betti, hogyan lehet felkészülni arra, hogy szinte naponta más-más karakter bőrébe bújsz, hiszen az előadásokban benne van a lelked is teljes egészében!?

– A fesztivál előtt kell rendszerezni magamban a szerepeket, hiszen van, amit már régebben játszottunk. Technikailag kell képben lenni. Szabadúszóként gyakran előfordul, hogy estéről estére más darabban játszom. A titkom: nem kell görcsösen akarni, megfelelni. Nyitottnak kell lenni a közönségre, a kollégákra, mert akkor kopogtatnak az ihletett pillanatok, akkor születik meg az előadás. Én ezzel a nyitottsággal, frissességgel, kíváncsisággal próbálok felkészülni. Bízom benne, hogy jó lesz, hogy estéről estére újat tudunk nyújtani – ugyanakkor reprodukálni azt, amit már esetleg látott és szeretett a közönség.

– Beszéljünk a Macska a forró bádogtetőn-ről. Az előző évben beugrottál az Ármány és szerelem Lujza szerepébe. A közönség a drámát „lélegzetvisszafojtva” nézte, megérintett minket a történet, a játék. Most mit vársz a Macska a forró bádogtetőn-től?

– Nagyon várom. Az Ármány és szerelem igazi ékkő volt, hiszen a szabadtéri fesztiváloknak nem feltétlenül kell csak a mókázásról szólniuk. Fantasztikus érzés volt, hogy tényleg tapintani lehetett a csendet, a nézők figyelmét, ahogy felültek velünk erre az érzelmi hullámvasútra. Ezért is hiszem, hogy a Macska a forró bádogtetőn-nek sikerül ugyanúgy megérinteni a közönséget.

– A következő évadod?

– A Madách Színházban az Once – Egyszer című musicalre készülünk március közepe óta. A bemutató szeptember 20-21-én lesz. Ez a darab azért különleges, mert a zenét teljes egészében mi, szereplők játsszuk. Szirtes Tamás igazgató úr olyan színészeket keresett, akik hangszeres előképzettséggel rendelkeznek. Azért is kihívás, mert egyszerre kell színészként, zenészként létezni, hitelesen megélni a jeleneteket, hegedülni, énekelni, sőt, táncolni is – mindezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nagyfokú koncentrációt igényel.

– Zsuzsa említette, hogy számít rám a következő évadban, és én is remélem, hogy játszhatok majd Szarvason is. De most ami biztos, az a Madách Színház.

– Van több meghívásunk a férjemmel (Széplaky Géza) közös projektek kapcsán is, aminek nagyon örülök, mert szeretünk együtt dolgozni. Turnézunk az Udvari Kamaraszínház darabjaival is a Délvidéken, Erdélyben és Kárpátalján.

– A CervinusFest alatt végig Szarvason lesztek?

– Itt leszünk két hétig szinte végig, mert Szarvas a nyugalom szigete mindkettőnk számára.

– Köszönöm a beszélgetést!

Galambos Edit

A fotót Babák Zoltán készítette.