Mindössze öt kg különbséggel tudott nyerni Fábri János brit ellenfele, Amey M. előtt. A 69 éves sportoló július 3-7. között először került szembe szarvasi vetélytársával, akinek bár megnehezítette a dolgát, az aranyérmet ezúttal sem tudta elvenni tőle. Összesítésben végül a masters 4-es korosztályban induló erőemelő 517,5 kg-mal zárta a Nagyszebenben rendezett Európa-bajnokságot.
– Legutóbb márciusban járt Eb-n. Akkor Győrben viaskodott a súlyokkal, és kategóriájában megnyerte a versenyt. Most hogy vette az akadályokat?
– Ez annyiban különbözött a tavaszi Eb-től, hogy itt speciális ruhában gyürkőztünk neki a számoknak, míg tavasszal nem használtunk ilyen eszközöket. Amikor végigtekintettünk az indulók listáján, úgy döntöttem, hogy nem viszek ruhát. A verseny előtt derült ki, ki milyen induló súlyokat vállalt. A brit ellenfelem 185 kg-mal kezdte a guggolást, én 20 kg-mal kevesebbel. Azt megcsináltam, és a második gyakorlatom is sikeres volt. A következő, 185 kg-os guggolásomat azonban elvették a bírók, mert szerintük nem volt elég mély. A fekvenyomást mindketten 105 kg-on zártuk, így a felhúzás döntött az első hely kérdéséről. Ő 212 kg-ról indult, én 230-ról. Neki 227 kg-ot kellett volna teljesítenie a győzelemhez, de azzal végül nem boldogult. Így végül 5 kg előnyhöz jutottam. Más kérdés, hogy a nekem drukkolók ezekben a percekben szívinfarktusközeli állapotot éltek át.
– Megfordult azért a fejében, hogy ezúttal nem Önnek játszák majd a Himnuszt?
– Ilyesmi eszembe sem jutott. Úgy gondolkodtam, hogyha sikerül felemelni a súlyt, akkor én is ráteszek egy lapáttal. Tudok ennél jóval többet is, de nem volt rá szükség. Ellenben azt már a verseny elején is tudtam, hogy dolgos lesz ez az Eb, hiszen több tíz kg előnyt kell behoznom egy nálam 5 évvel fiatalabb indulóval szemben.
– Vannak még tartalékai?
– Persze. Itthon gond nélkül guggoltam pl. 185 kg-mal, kint pedig ugyanez a súly nem sikerült. Nem az erőnlétemen múlott, egyszerűen nem koncentráltam eléggé. Nem haragszom a bírókra, soha nem is vitattam a döntésüket, hiszen nekik nem érdekük egy gyakorlatot elvenni. Más kérdés, hogy minden bírónak más-más szokása van, és a versenyeken ez is benne van a pakliban. De ezúttal tökéletes bíráskodás volt, én rontottam el. Majd legközelebb jobban figyelek.
– Bár a romániai Eb „ruhás” verseny volt, Ön mégsem használta egyik gyakorlatánál sem. Mennyivel nehezítette meg ezzel a dolgát?
– Bizony, elég sokkal. Ha csak a guggolást vesszük alapul, ott ruhában 215 kg-ra vagyok képes, míg a brit versenyzőnek 185-190 kg-nál van a teljesítőképessége határa. Vagyis itt már legalább 20 kg előnyöm lett volna. De utólag nem számít. Mindegy, hogy 2,5 vagy 5 kg-mal nyer valaki, a győzelem a lényeg.
– Többször panaszkodott már a vállfájdalmára. Most hogy érzi magát?
– Kicsit jobb a helyzet. Megműteni nem engedem, mert jelentősebb javulást úgysem lehetne elérni. Tény azonban, hogy a vállproblémám kb. 30 kg-ot vesz el az összteljesítményemből, ami elég sok. Szerencsére a felhúzással ezt a hátrányt továbbra is kompenzálni tudom.
– Egyre nehezebb összesíteni az Eb és vb eredményeket. Nagyszebenben gyűjtötte be a 14. Európa-bajnoki címét, s hatszor állhatott a világ tetején. Még mindig van miért küzdeni?
– Persze, folytatni akarom. Még érzek magamban annyi erőt, hogy jó néhány évig versenyezzek. Azt azonban megígértem a szponzoromnak, Szebegyinszki Jánosnak, hogy ekkora gyomorideget többé nem okozok neki. Ruhás versenyen ezen túl csak szigorúan ruhában versenyzem, ill. nem adok ekkora előnyt a vetélytársamnak. Most bejött, de legközelebb nem biztos, hogy ugyanígy alakulna.