Hegedűs Éva
Bár az időjárás már néhányszor megtréfálta a szervezőket, összességében eddig még nem lehetett okuk panaszra. Volt olyan este, amikor két vihar között csendült fel a „Kis esti zene” a Zenepavilon deszkáin, máskor a lezúduló eső miatt néhány perccel korábban kellett befejezni, ám a tervezett program mindössze egyetlen alkalommal maradt el. A 67 napon tartó nyári rendezvénysorozat már túl van az egyharmadán, és továbbra is közkedvelt a lakosság és a térségbe érkező turisták körében.
– Nagyon örültem neki, amikor először beindult ez az esti szórakoztatás. Nem csak azért, mert ingyenes, hanem egy magas színvonalú, gyönyörű környezetben elhelyezett műsorról van szó. Ezzel együtt én egy kicsit több emberre számítanék. Nem tudom, hogy mitől függ ez, reklámtól, időjárástól vagy más tényezőktől, de szeretném, ha még többen fedeznék fel ezt a helyszínt – vélekedett Nagy Böbe, aki családjával rendszeresen kilátogat a Zenepavilonhoz.
Fodor Mariann, a rendezvény háziasszonya elmondta, az elmúlt évek során már kialakult egy törzsközönség, akikre minden este lehet számítani. Természetesen kedvenceket is választottak maguknak az érdeklődők, de a nevüket nem árulta el. Mindössze annyit mondott, hogy a nézők létszámát részben meghatározza az is, hányan vannak a színpadon, illetve hogy helyi fellépőről van-e szó vagy sem.
– Azt szoktam mondani, hogy mindig annyian vagyunk, amennyien lennünk kell. Ez a hely már egy közösségi helyszínné vált, ahol nincsenek meg azok a kötöttségek, amik egy koncerthelyszínen. Helyet lehet foglalni a kihelyezett székeken, a vendéglátóegységben vagy akár a padokon is, és bármikor fel lehet kelni, ha valakinek úgy tartja kedve – foglalta össze a Zenepavilon vonzerejét.
A szervezők a változtatás jogát is fenntartják, s ezzel éltek is július 5-én, amikor a Csilla&Távoli Rockonok helyett egy kunszentmártoni formáció, a Figaró&Sevillai Borbélyok szórakoztatták a közönséget.
– Amikor nyolcadik osztályos voltam, és a pályaválasztás előtt álltam, fodrásznak jelentkeztem. El is végeztem a szakközépiskolát, és közben a barátaim rám ragasztották ezt a becenevet, amit azóta le sem lehet mosni rólam. Olyannyira, hogyha valaki az anyakönyvezett nevet használja, a legtöbben Kunszentmártonban nem is tudják, kiről beszél. De ha azt mondja, Figaró, rögtön beazonosítják velem – avatott be Cseh András a zenekar névválasztásának hátterébe.
A másik felét, a sevillai borbélyokat zenész és pedagógus barátai alkották, akik között fia, ifjabb Cseh András a billentyűknél erősítette a zenekart. Mellette Tasi József basszusgitáron, Majzik László gitáron játszott, Varga Ákos pedig a doboknál foglalt helyet.
Egyórás műsorukban egészen a ’60-as évekig repítették vissza a közönséget, főként a régi slágereket előtérbe helyezve.
A zenekar tagjai ígérik, fésű és olló helyett legközelebb, augusztus 11-én is a hangszereiket veszik a kézbe, és mindenkit visszavárnak a Zenepavilonba.
