Gyászimával kezdődött a holocaust szarvasi áldozataira való megemlékezés. Július 14-én a zsidó temetőben dr. Verő Tamás rabbi mondott emlékbeszédet az áldozatok hozzátartozóinak, leszármazottainak, és felelevenítette a történelem legsötétebb napjaihoz vezető időszakot.
Mint elhangzott, a holocaust idején Békés vármegye második legnagyobb zsidó közössége élt Szarvason. Történetük egészen az 1820-as évek végéig vezethető vissza. A helyi zsidóság 1839-ben szentegyletet, 1844-ben hitközséget alapított, néhány év múlva pedig rabbit választottak, ill. zsinagógát emeltek. 1848-ban már 41 családot és négy nőtlen zsidó férfit jegyeztek fel az összeíráson.
A családok főként házalásból és bolti kereskedésből tartották fenn magukat. A kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező akkori mezőváros jó lehetőségeket biztosított a 19. század második felének gazdasági fellendülésében aktívan részt vállaló zsidóság számára. 1910-ben a zsidók száma elérte a 852 főt, a vármegyében pedig 7444-en éltek. Az 1930-as években a legtöbb adót fizetők mintegy negyede zsidó volt. Éveken keresztül az első tíz adófizető között szerepelt Szemző Imre gyógyszerész és Gerő Oszkár ügyvéd.
Az 1868-69-es egyetemes kongresszus után három évre Szarvason is megtörtént a szakadás a zsidó hitközségen belül, de mindkét közösség saját iskolát tartott fenn. Az ortodox iskola 1878-ban iskola nyílt meg, 1944-ben 54 tanulója volt. Mellettük önálló hitközséget alakítottak a neológok is. A neológ iskolába ugyanekkor 24 diák járt. A szorgalmukkal vagyont és tekintélyt szerző zsidók között a 20. század elején kiemelkedett Grimm Mór, aki 1902-1904 között bíróként tevékenykedett a településen.
– A város kereskedelmi életében fontos szerepet betöltő zsidók 66 üzletét vették zár alá II. világháborúban. Az aktív, pezsgő életnek hirtelen vetett véget 1944 májusa, amikor három helyszínt jelöltek ki a gettó számára. A neológ hitközség épületeit, Schwarz kőfaragó házát és a Bolza-kastélyt, melléképületeivel együtt. A szarvasi zsidókat május 15-én reggel hét órakor 30 lovaskocsival szállítottak gettóba. A betegek számára a zsidó fürdőben alakítottak ki kórházat.
Május 17-én érkeztek meg a járásból idehurcolt zsidók. Békésszentandrásról 30, Csabacsűdről 7, Kondorosról 26, Öcsödről 89 személy csatlakozott a szarvasi 686 fős létszámhoz. Később 320 főt a Bolza-kastélyból a másik két gettóba helyeztek el, amelyeket a zsúfoltság miatt 19 házzal bővítettek ki. Június 19-én a zsidókat szállító szerelvények Szolnokra indultak, ahonnan több koncentrációs táborba vitték tovább a sárgacsillagosokat.
A számadatok azt mutatják, hogy Ausztriából a deportáltak 70% tért haza, Ausschwitzből azonban mindenki egy irányba vezetett az útja. Mellettük az 1944 áprilisában történt összeírás alapján további 53 munkaszolgálatos és 5 eltűnt nevét kell megemlíteni. A zsidó áldozatok tiszteletére egy márványtáblát állítottak, amely 355 nevet tartalmaz.
A hazatértek folytatták az életüket és gyakorolták a hitüket egészen az államosításig. Az elmúlt 30 évben szerencsére megnyitotta kapuit a nemzetközi zsidótábor, és újra hangos a város a zsidó ifjúságtól.
Felidézett egy történetet is, amely a sírok takarítása során esett meg vele. Az egyik kislány odajött hozzá, és a dédmamája felől érdeklődött, akit a temetőben helyeztek örök nyugalomra. Rövid keresgélés után a gyerekek megtalálták a sírt, a jelenet pedig mindenkit mélyen megérintett.
– A pillanat megmutatta, hogy a szándékokat nem sikerült beteljesíteni, mert élünk, túlélünk, emlékezünk és kutatjuk a múltat – zárta a rabbi a gondolatait, majd elmondta a kádist, a gyászolók imáját.
A megjelentek végül a zsidó temetőben álló márványtáblára köveket, virágokat és koszorúkat helyeztek el elhunyt szeretteik emlékére.
