G.E.
Szerda este a Cervinus Művészeti Fesztivál 7. napján Felolvasószínházat láthatott a Vízi Színházba érkező néző. A Cervinus Teátrum bemutatta Wiliam Klimáček Virágzó fejszék című drámáját Dósa Zsuzsa rendezésében.
Wiliam Klimáček költő, író, színházi szakember, a kortárs drámairodalom legjelentősebb szerzői közé tartozik. A 2000-ben írt Virágzó fejszék című műve díjnyertes alkotás – olvasható a szinopszisban.
Előfordult már párszor, hogy nem tudtam azonosulni a darabbal, és a szereplőkkel. Itt egyetlen személy volt, akivel azonosulni lehetett, az a lány. Adott egy család, az Apa (Timkó János) 44 éves, munkanélküli, az Anya (Dósa Zsuzsa) hasonló korú. Fiuk (Polák Ferenc), éppen csak nagykorú, Lányuk (Rigler Renáta) pedig értelmi fogyatékos – nem mindennapi lány. A történet kusza, lényeg, hogy az Anya irányítja a családot. Az ő lelki sérüléseit szenvedi családja. Irigy a szomszédra, mert a szomszédnő a barátnője volt valamikor, de most gazdag lett. Az Anya egy távcsövön figyeli a szomszédban zajló eseményeket, és fortyog. Gonosz tervet eszel ki, férjével ellopatja a megszületett babát, – hogy majd pénzt kér érte – de a babát azonban senki nem keresi. A feleség minden megtakarításukat befekteti valamibe, ami csődöt mond. A férje üvegekben lévő gyógynövények rázogatását vállalja, amiről kiderül, csalás. Egy öröme van, a tanítás. Egy Ivo (Varga Viktor) nevű büfés jelentkezik, hogy tanulna tangóharmonikázni. Ivonak megtetszik a lány, mégis a feleség szeretője lesz. Ám a feleség nem tervez hosszú kapcsolatot, Ivo megfenyegeti, hogy elmondja a férjnek, mire a feleség hamis vádakkal megöleti férjével Ivot.
Még most is borzongok a történeten, számomra teljességgel érthetetlen, mi motiválja az Anyát. A férje miért tesz meg mindent, amit a felesége akar. Lehet-e csodálkozni azon, hogy a fiú menekülne, annyira, hogy a végén jön a hír, hogy meghalt, mert részt vett valamiben. A Lány, aki Apuci szeme fénye, aki gyengéd hozzá, miért veri meg szíjjal, és utána óvón beszél hozzá. Még csak düh sincs benne. Számomra értehetetlen emberi viselkedés.
A színészi játék, mint mindig szárnyalt. Dósa Zsuzsa az Anya szerepében nem volt ellenszenves, sőt, megmutatta, hogy az események csak úgy megtörténnek, a láncok összekapcsolódnak, az egyik bűnt a másikkal simán el lehet tüntetni. Pörög, szervez, intézkedik. Hátborzongatóan jó alakítás volt! Timkó János Apaként a lányával a leggyengédebb, mégis kegyetlenül megveri. A fiával próbál beszélgetni, de már késő, mert a fiú teljesen elfordult tőle. Az Apa céltalanul él, nincs semmi motivációja, viselkedése érthetetlen. Timkó János olyan alakot formált meg, aki sodródik – legfőképpen a felesége irányításával – és sem ő, sem a felesége nem gondol arra, mi lesz a lányukkal, ha tetteik kiderülnek. Timkó János megrázóan jó alakítással formálta meg szerepét, az előadás végén könnyeket csalt szemébe a jelenet zárása, amikor megtudja elvesztette fiát.
Polák Ferencnek a Fiú alakjában villanásai voltak, de azt teljes átéléssel alakította. Rigler Renáta a Lány szerepét döbbenetesen jól formálta meg. Az értelmi fogyatékos lány nagyon szerethető, kedves aranyos, aminek a színésznő minden rezdülését, mosolyát, szeretetre vágyását kiválóan alakította. Varga Viktor Ivo szerepében egy csendes, férfit vitt színpadra, aki úgy gondolta, ha egyszer megtörtént, megtörténhet máskor is, és nem riadt vissza a fenyegetéstől, ami az életébe került. A lánnyal való kapcsolata érdekes, mert nem igazán eldönthető igaz-e. Varga Viktor viszont színpadon tökéletes alakítást nyújtott.
Úgy gondolom, ez nem az a darab, amit egyszer kell látni, túl sok az információ, túl gyorsak az események. Bár nem tudom még egyszer megnézném-e, mert a közepétől már görcsösen összehúzódtam, attól, amit a színpadon láttam. De mint mindig a felolvasószínházban, a színészek alakítása zseniálisan jó, a darab végig feszült, a néző várja a folytatást, mert nem hiszi el, amit látott. Úgy gondolom ezúttal a színészek számára még nehezebb volt, azonosulni szerepükkel, számukra nehéz feladat lehetet éltre kelteni az író által írt karaktert, mert egyik sem volt könnyű.
Most némi díszlet is volt, (ablak, szék, asztal, távcső) és kellékek is (étel, ital, szíj).
Az ajándék ezúttal a székek alá rejtett kis füzet volt színházi anekdotákkal, amit a színház adott ki. A feszült előadás után, egy kicsi derű.
Galambos Edit
A fotókat Gácsiné Petrovics Szilvia készítette.
