Pénteken a VIII. Magyar Teátrumi Fesztivál 11. versenyprogramját láthatta a közönség a Szarvasi Vízi Színházban. A Turay Ida Színház mutatta be Topolcsányi Laura Szellem a spájzban című vígjátékát Böhm György Nádasdy Kálmán- és Jászai Mari-díjas rendezésében.
A történet a következő: a három hónapja meghalt Anya (Sztárek Andrea) lakásába költözik lánya, Magda (Nyírő Bea), fia, Lajos (Győri Péter) és felesége, Ági (Détár Enikő Magyar Érdemrend lovagkeresztje). De az anya még „nem ment át”, vagyis szellemként jelen van a házban. Sőt, a II. Világháborúban, ebben a házban bombázás során elesett Katona (Szabó Sipos Barnabás) szelleme is itt ragadt, aki jelenlétét az Anya életében érezte, mesélt is gyermekeinek róla, de azok nem hitték el. Magda és Ági között megy a civakodás. A Katona a szellemléte hosszú évei alatt, megtanult több trükköt, amivel felhívja magára a figyelmet (összetör egy Herendi vázát, felkapcsolja a villanyt, megnyitja a vízcsapot, bekapcsolja a rádiót, a lemezjátszót). Egyik este bekopog Vilmos (Nagy Gábor), aki azt a házat keresi, ahol nagyapja meghalt, egy régi katonatárs útmutatása szerint ez az a ház. Elkezdődik az őrület, a néző meg nevet, mert kívülről mulatságos, ami történik. Vilmos elmenne, de nagyapja újabb „mutatvánnyal” a kabát lengetésével maradásra készteti. A második felvonásban megérkezik a Szelleműző (Topolcsányi Laura), hogy kiűzze a szellemet (egy szellemre gondol), aki persze csaló, a háziak hiszékenységre alapozva akar nem kevés pénzhez jutni az átszellemültségével, a transzba esés imitálásával, a hókusz-pókuszaival, ezt felismerve a Katona kiűzi a házból.
Az első felvonás nehézkes, de a második felvonásban felpörögtek az események. A színészi játék végig minden színésztől nagyon jó, mindannyian kihozták a maximumot, amit kihozhattak. Kiemelkedő Sztárek Andrea Anya alakítása, aki szinte végig a színen van, és nagyon különleges figurát alakított, természetesen, egyszerűen, jó hangszínnel, jó sminkkel. Szabó Sipos Barnabás Katona szelleme „csinálta” az eseményeket. Szerepe szerint érzéketlen, mindaddig, amíg meg nem látja unokáját, és akkor kezdi csak igazi szellem voltát bizonyítani. Ez is nagyon jó alakítás.
A színészek számára nem igen volt lehetőség a kibontakozásra. Jó volt Nyírő Bea Magdája, mert érzéseket mutathatott meg. Győri Péter Lajosa csak van, számára nem írtak igazi szerepet, egy-két mondata volt néha, amiből nem lehet építkezni. Amit lehetett a színművész kihozott belőle. Ahogyan Détár Enikő számára sem volt lehetőség a szerepépítésre. A piszkálódáson kívül, a végén egy villanásnyi emberség megmutatására volt lehetősége, milyen valójában. A színésznő is, amit lehetett kihozott szerepéből. Nagy Gábor apja kérésére kutatja nagyapját, neki megadatott a történet során pici érzelmet eljátszani Magda iránt, amit meg is tett, de nem több villanásnál. Kidolgozott alak, sok játéklehetőséggel a Szelleműző volt, amit maga a szerző, Topolcsányi Laura játszott néha karikatúraszerűen.
A színészi játékkal nem volt baj, sőt a színészek miatt volt nézhető az előadás, mi több a téma sem okozott problémát számomra. Nagyon jó volt a díszlet és a jelmez is. Az ódon ház díszletét Darvasi Ilona tervezte nagyon aprólékosan, a jelmezterveket Kovács Yvette Alinda készítette. A játékmester Sztárek Andrea volt.
Galambos Edit
A fotókat Janis Zoltán készítette.
