Többek között kedvenc diákkori íróm regényeinek is köszönhetem az állatok és a környezetvédelem iránti elkötelezettségemet. Így minden ezzel kapcsolatos pályázatot szívügyemként kezelek, már csak néhány hozzám hasonló rajongót kellett felkutatnom….
A júniusban megjelent, Madarak, vadak, rokonok című cikkben írtam, az idén meghirdetett Duna Művészeti Mestere pályázatról, melynek eredményéről most kaptunk értesítőt:
Amint azt korábban említettem, két kis csapattal neveztünk, melynek tagjai: 9.c osztályból Plentri Titanilla, Pető Antónia, Tolisz Teodóra. A Dunai muzsikusok elnevezésű pályamunkájukkal az országos versenyen 2. helyezést értek el korosztályukban.
Nagy örömömre szolgált az a hír, miszerint a másik kis 2 fős csapatunk is szép eredménnyel zárta a versenyt: 11.b osztályból Borbély Laura és Sári Boglárka a Menekülés a szennyezett Valóságból című munkájukkal az előkelő országos 3. helyet szerezték meg.
Az elért eredmény mögött 3-4 héten át tartó, komoly munkálatok állnak, sok-sok pluszórát igénylő programként dolgoztak diákjaink az év végi nagy hajtás mellett. Kezdeti nehézségek után szépen belelendültek és könnyedén vették a mérnöki kihívásokat és biológiai ismereteket igénylő feladatokat. Az állatok és a természetes vizek tiszta, hulladékmentes környezetének szeretete mindenkire ösztönzőleg hatott. A Körös atmoszférája, megnyugtató, idillikus jellege sok művészt megihletett már, így nem volt nehéz témát találnunk a pályázathoz. Iskolánk, mint mindig, most is segített és anyagi hozzájárulásával is támogatta a szükséges eszközök beszerzését.
Megragadom az alkalmat és köszönetet mondok kedves kollégáimnak, akik voltak olyan türelmesek és hosszasan elviselték a diákok által behurcolt vízi növények orrfacsaró bűzét, melyet ugyan a szertárban őriztünk, mégis a nagy melegre való tekintettel az egész teremben érezni lehetett heteken át a Körös „bukéjaként”. A festéksprayről már nem is beszélve, melyek nem csak a művészeti termet, de sokszor még az iskola felső szintjét is beterítették illatanyagukkal. Mondogatták is:” Szóval megint valami alkotás készül! ………..Érződik…..” Hát lehet így bármit is titokban alkotni?!
Valamint azt is köszönöm, hogy kollégáim eltűrték jelenlétünket az óráikon. Én és diákjaim ugyanis a művészeti teremhez vagyunk kötve a szerszámok és egyéb eszközök miatt és mivel a beadási határidő szorongatott minket, gyakran vendégeskedtünk más-más ott tartott órákon….kicsit feldobtuk a csoportok, osztályok hangulatát.
Nagyon örülök, hogy ilyen rugalmasan együttműködő közösséget alkotunk, ez óriási segítség volt nekünk!
Murányi Viktória, szaktanár
