Búcsúzóul ezt kérte a hívektől Seidl Ambrus. Személy szerint azért fohászkodik, hogy minél tovább szolgálhasson papként. Mint ismeretes, a római katolikus plébános már hónapokkal korábban bejelentette, hogy egészségügyi okokból áthelyezését kéri a püspökségtől. Tizenkét éves szarvasi szolgálatát követően a jövőben Balatonfüreden folytatja munkáját, bízva a felvidéki levegő jótékony hatásában. Július 28-án utoljára tartott misét a Szent Klára-templomban, hol bemutatkozott utódja, dr. Kiss Imre atya is.
– Ez a 14. költözésem, vagyis van némi gyakorlatom benne. Mindenütt jól éreztem magam, és mindenhonnan fájó szívvel távoztam. Ezzel együtt minden településre nagy örömmel érkeztem, mert új emberek és tennivalók vártak rám. A pap élete ilyen. Nincsen sehova sem bebetonozva, hanem ahogyan a főpásztora rendelkezik, vagy jelen esetben, ha a főpásztor engedélyezi, változhat a helyzet – öntötte szavakba gondolatait az mise előtti percekben. – Jó érzés, hogy sokan megszerettek, de arra kell gondolniuk, hogy lesz új plébánosuk, mert manapság ez sem természetes dolog. Tehát még ha fájó szívvel bocsájtanak is el, örvendező lélekkel fogadják a következő atyát.
Úgy véli, több mint egy évtizedes munkája alatt szoros kötelék alakult ki a hívekkel. Örömmel tapasztalta, hogy sok új arccal találkozott a padsorok között, bár sajnos sokaktól végleges búcsút kellett vennie. Az elmúlt évek gyümölcsét jelentette a katolikus fenntartásba került főiskola és általános iskola, óvoda is, amely azt jelzi, hogy egy élő, fejlődésre képes közösség működik Szarvason.
A hívek nevében Paraszt Attiláné világi elnök köszönt el tőle. Beszédében rámutatott, Ambrus atya plébánosi teendői mellett feladatának érezte, hogy a híveket mindig önképzésre, ismereteik bővítésére buzdítsa, sose a megszokás, annál inkább a fejlődés, a jó keresztény emberré válás irányába indítsa. Segítette mindezt a különböző témakörökhöz kapcsolódó tanításaival, és prédikációiban is mindig a Szentírás olyan magyarázatát nyújtotta, melyben mindenki megkaphatta a neki szóló üzenetet.
Szólt azoktól a technikai újításokról is, melyeket Szarvasra érkezését követően valósított meg. Az ő érdeme a templom belső világításának, hangosításnak és a fűtésnek a modernizálása, a plébániai téli kápolna kialakítása, mindkét helyen az énekszövegek kivetítése.
Emellett minden év jelmondatához kapcsolódóan a lelki megújulást is fontosnak tartotta. 2008-ban a Vándor Bibliát fogadhatta mindenki az otthonába. Megáldotta a Családi Bibliákat, bevezette a Kitett Bibliát, mely mindig az adott evangéliumi résznél van nyitva, valamint ekkor vette kezdetét a szentmisék előtti Hangzó Biblia lejátszása is. 2010-ben közadakozásból elkészíttette a templom keleti falára a szarvasi plébánosok, az itt szolgáló káplán és hitoktató atyák, valamint a szarvasi származású atyák emléktábláját. 2011-ben a villámsújtotta templomi toronyórát és harangot a hívek anyagi összefogásával egy hónap alatt sikerült újra működésbe hozni.
A legjelentősebb eseményt minden bizonnyal a templom fennállásának 200. évfordulójára építtetett új toronysisak jelentette. Erre az eseményre készülve egy 11 részes előadássorozatot is megszervezett, „1812 és kora” címmel. De ugyancsak örök ajándékként őrzik a hívek az ünnepi búcsúra komponált Szent Klára éneket, mely Seidl Ágoston és Radványi Balázs szerzeménye.
Utalt 2013-as év jelentőségére is. Ekkor a Gyakorló iskola, majd egy év múlva a Pedagógiai Kar is a szegedi Gál Ferenc Főiskola fenntartásába került. Azt látták, hogy Ambrus atya szolgálatának utolsó pillanatáig a templom külső rendbetételének megoldásán fáradozott, melynek költségeihez a hívek is hozzájárultak.
A Szarvason töltött 12 év emlékére a fiatal hívek jelképesen 12 szál rózsát nyújtottak át neki, az ajándékok átadását követően pedig a megjelentek az Ároni áldást énekelve és egy imával fejezték ki hálájukat.
„Isten küldött Téged és a hivatásod:
Hogy minden embernek mindene Te légy!
És mert ezt vállaltad,
Légy ezerszer áldott,
S lásd meg egykor Urad örömét!”
