Csütörtökön este a Csányi Sándor Produkció, Csányi Sándor Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész előadásában Hogyan értsük félre a nőket? címmel egyszemélyes színházával mutatkozott be a szarvasi Vízi Színház színpadán óriási sikerrel.
Előző években már előfordult, hogy belépőjegyes előadásokkal először ketten (Verebes Linda és Pinroch Csaba), majd csak Pindroch Csaba megtöltötte a nézőteret, ahogyan csütörtökön este Csányi Sándor is pótszékes házat tudott vonzani. Természetesen kell az ismert művész, aki elég sármos, elég tehetséges ahhoz, hogy ezeregyszázharminc ember – és nem csak nők – kíváncsiak legyenek rá. És nem is csalódtak!
Történetek férfi szemmel, hogy Gusztáv mit is lát a nőkben, mennyire nem érti a felesége viselkedését, vagyis hogyan látják a férfiak a nőket. És persze hogyan működnek ők, a teremtés koronái. Mindez sok humorral, kellő bölcsességgel, kellő érzékenységgel. Csányi Sándor olyan természetesen mesélt, hogy az már valóságos.
A díszlet három egyszerű „fal”, egy szék. Az egyik „falon” egy hatalmas cserép liliom, a középsőn Magán Kórház és Szülőszoba felirat, a harmadikon két gyönyörű párnapos pici baba fényképe rózsaszín keretben, és alatta egy akvárium képe. Mindhárom nyugalmat, örömöt, kiegyensúlyozottságot sugároz. Nem úgy Gusztáv, aki első gyermeke születését várja (természetesen fiút), kiküldte felesége a szülőszobából, mert nem úgy viselkedett, ahogyan ő elvárta férjétől. Várakozik, közben szólnak a történetek a miértekről. A nézők végigkacarászták a történeteket. Az előadás végén a nagypapa életbölcsességei után egy dal hangzott el, aminek Csányi Sándor a szövegét magyarul mondta, nagyon komoly gondolatok, ez utóbbi két jelenetsor immár lelki síkra terelte a darab végét, amin a színművész is elérzékenyült. És megszületik a baba (természetesen kislány), aminek az apa kimondottan örül!
Zseniális előadást láttunk Csányi Sándortól. Semmi sallang, nagyon emberi, aki a nő iránti szeretettel, tisztelettel, de kritikusan, beszél. Ironizál saját magán. Egy esendő férfi, aki nem akarja másnak mutatni magát, mint ami. A közönség természetes, ösztönös nevetése mutatta, jól érzi magát, amit hosszú, hosszú tapssal köszönt meg a színművésznek.
Galambos Edit
P.S.
A Vízi Színház kilencéves történetében először fordult elő, hogy egy színművész a gázsiját felajánlja – jelen esetben egy szarvasi óvodának. Ez a Kossuth utcai óvoda. Ráadásul a színművész ezt nem akarta nyilvánosan „átadni”, amit nagyon nagyra értékelek. Csányi Sándortól nem idegen az, hogy segít. Nagyon sok éve lehetett olvasni a Hospice Alapítványnál végzett önkéntes munkájáról. Pár hónapja a világhálón ajánlotta fel a segítségét Budapest környéki hátrányos helyzetű fiataloknak, akik színésznek készülnek, hogy felkészíti őket az egyetemre, és ennél a két segítésnél biztosan több is van. A művész szerénysége, zárkózottsága ismert, nem azért segít, hogy kérkedjen vele, azért segít, mert a szíve így diktálja, ezért becsülendő még jobban, az, amit ad, és az, ahogyan adja!