Hétről tíz napra bővült Rómer Ilona pasztelltábora. A szarvasiak Ilikéje azért toldotta meg a programot, mert az előző évek tapasztalatai alapján a résztvevők a harmadik, negyedik nap környékén merültek el igazán az alkotásban, nem sokkal később pedig már le is kellett tenniük az ecsetet. Idén mindenkinek kicsit több idő jutott az alkotásra és a befelé fordulásra.
A 6. pasztelltábor július 18-án vette kezdetét, amikor az ország minden pontjáról érkezett vendégek rövid sétát tettek a településen, és megismerkedtek az ihletadó környezettel. Ezt követően a táborvezető minden nap egy-egy új technika alapjaiba vezette be az érdeklődőket, hogy minél szélesebb palettából tudják kiválasztani a hozzájuk legközelebb állót.
– Ez a tábor segít kiszakadni a hétköznapokból. Más, hogyha haza kell menni, és otthon még a rántást meg kell kavarni, sír a gyerek, és a papával is foglalkozni kell egy kicsit. Itt a táborban csak a művészet számít. Főleg hölgyek jönnek el hozzám, s számukra az alkotás egyfajta önmegvalósítás. Kiteljesedhetnek abban a művészeti ágban, amihez kedvet éreznek – tekintett az alkotások mögé a táborvezető.
Elárulta, tanítványa rendkívül széles korosztályt és tudásszintet ölelnek fel. Az idei táborozók nagy része a nyugdíjasok közül került ki, akik közül a legtöbben már korábban is éreztek késztetést a képzőművészethez, de munkájuk és magánéleti elfoglaltságaik miatt nem tudtak rá időt szánni. Mellettük több volt tanítvány, illetve diák is érdeklődik a lehetőség iránt. Ilike úgy látja, hogy az alkotás olykor terápiaként is szolgálhat, amire jó példa volt idén a táborban is részvevő Dani. Az értelmi fogyatékos férfi 21 éve a Baltazár Színházban dolgozik, de fontos szerepet játszik életében a festészet is.
Bár a helyszín a Pedagógiai Kar kollégiumának egyik nagyterme volt, a festőpalánták egy napra Ilikéhez költöztek. Július 26-án a festőművész kertje vált alkotóterükké, ahol a rendkívül látványos és kevesek által ismert technika, a pouring rejtelmeibe avatta be növendékeit. Ennek lényege, hogy akrilfestéket folyóssá kevernek ki, majd különböző módon összefolyatják. Az anyag médiummal és szilikonolajjal vegyítve cellákat hoz létre, és különleges hatást kelt. A véletlenszerűen megalkotott kompozíciókba száradást követően még beledolgoznak, és különböző formákat festenek bele.
– Ez a tábor nekem a teljes kikapcsolódást és feltöltődést jelenti, szakmailag pedig mindig megújulhatok. Erre nagyon kevés lehetőségük van a rajztanároknak, ezért nagyon örültem, amikor megtaláltam ezt a programot a legnagyobb közösségi portálon – meséli a pouring technikával való kísérletezés közben Csanádi Mária, Székesfehérvárról érkezett pedagógus. – Ezeket a technikákat hazaérve megtanítom a szakköröseimnek. A diákok imádják a színeket, számukra is teljes felszabadulást jelent az alkotás.
Ilike nem csak a fejlődésben segített, hanem mindent megtett azért is, hogy a táborlakók kedvében járjon. Már hajnal négykor talpon volt, hogy süteményt süssön, ebédre pedig bográcsos pörköltet és sülteket tálalt. Csak a kora délutáni órákban engedett meg magának egy kávészünetet, majd újult erővel és az arcáról soha nem tűnő mosollyal járta körbe tanítványait.
A táborlakók viszonzásul egy cserepes virággal lepték meg példaképüket, majd visszatértek félbehagyott munkáikhoz.
Az elkészült alkotásokból egy csokorra valót – mint ahogyan minden évben – ezúttal is egy villámkiállítás keretein belül tekinthették meg az érdeklődők, mely mindössze egy órán át volt látható a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Karán.
