Nem hatásvadász a cím. Pénteken este a közönség a tapsrend második másodpercében szinte egyszerre állt fel, és tapssal, hanggal köszönte meg az előadást. És folytatódott, mert nem ültek le, végigtapsolták a Róma című dalt, majd még erősebb tapssal, hanggal köszöntötték a fellépő művészeket. Közben felszállt a hőlégballon, ami újabb tetszést váltott ki a közönség körében. Ezt még lehetett fokozni, a Kalózok dala alatt sem változott a közönség szeretette, azt is felállva tapsolták végig, majd újabb, erősebb tapssal, ovációkkal fejezték ki mennyire elbűvölte őket az előadás. (A siker borítékolható volt, hiszen minden dal után a dübörgő taps közben hanggal is kifejezték tetszésüket. Eddig általában Szomor György hangja váltotta ki a hangos elismerést.) A tapsrendnél, mint mindig, Szomor György nem felejtkezett el a zenészekről, a háttérben dolgozó hangosítókról, a fények művészeiről, a vetítés kezelőjéről sem, a művészek őket köszöntötték tapssal. Hihetetlen érzés volt ott lenni, és ünnepelni a színészeket, látni azt, hogy 2013 óta minden évben diadalútra érkezik az előadás a Szarvasi Vízi Színház színpadára.
Nem múlhat el nyári évad Monte Cristo grófja musical nélkül. A szöveget Alexandre Dumas regénye alapján Pozsgai Zsolt írta. A zenét komponálta, a dalokat megfogalmazta, rendezte és a címszerepet eljátszotta Szomor György. A nézők csütörtökön és pénteken pótszékes teltházzal várták a varázslatot. Monte Cristo grófját Szomor György, Edmond Dantes-t Gulyás Attila, Mercedes-t Gubik Petra keltette életre.
Danglars-t Várfi Sándor, Fernand szerepét Szrapkó Nándor, Villefor ügyészt Presits Tamás alakította. A három kalóz: Jacopo Katkó Ferenc, Bonifacio Balázs Csongor Pacalio Liszi Melinda. Haydée-t Gábor Anita, Faria abbét Szőke Pál, Albert Morcerf-et Bíró Gyula, Napóleont és a Börtönőrt Nagy Róbert személyesítette meg.
(Az elő évben megjelent méltatásnál – némi átfogalmazással – ma sem tudok jobbat írni. Az előző években mindent leírtam, amit leírhattam.)
A fiatal Edmond Dantes Elba szigetén találkozik Napóleonnal, aki egy levelet bíz rá. A levél Noirtier úrnak szól. A Pharao hazatér Marseille-be, ahol Edmondot szerelmese, Mercedes várja.
„Lelkünk sóhajából szőtt áldott kötés
Az égben összeforrt szent ölelkezés
Mindig így legyen, mindig csak velem
Bármily messze űz a végzetem!”
Dantes féltékeny első tisztje Danglars és a Mercedes-be szerelmes Fernand ördögi tervet eszel ki, feljelentik a fiatal kapitányt, akit Villefort ügyész el is engedne, de amikor kiderül, hogy a kompromittáló levél saját apjának szól, If várába zártatja Edmond Dantest. Magához hívatja Mercedest, akivel közli, hogy szerelme halott. Danglars szembesíti az ügyészt, hogy tud a levélről, és tudja kinek szólt és egy bankot kér cserébe. Dantes a börtönben megismerkedik Faria abbéval. Edmondnak (itt már Szomor György alakítja) a börtönőr elmeséli, hogy a városban ünnep van, mert hazalátogatott Fernand, aki már Morcerf grófjának hívatja magát, a feleségével Mercedes-szel és velük van Danglars és Villefort is. Edmondnak ekkor áll össze a kép, és már csak a bosszúra tud gondolni.
„Fordult a kocka,
Új lap lett osztva.
Edmond Dantes nincsen már,
Helyette megszülted, világ,
A bosszú angyalát:
Monte Cristo grófját!”
A második felvonás a bosszúé, a három kalóz Jacopo, Bonifacio és Pacalio segítik Monte Cristo grófját, aki ártatlanokat is felhasznál célja eléréséhez Mercedes fiát, Albert Morcerfet és Haydée-t. A bosszú teljes. Apja halála után Albert párbajra hívja a grófot. Mercedes is elmegy Monte Cristohoz, és fia életéért könyörög, nem a grófnak, hanem Edmondnak.
„Kihűlt minden.
A Halál eljött, s itt hagyott, nem vitt el innen.
Létem sír lett.
Alvadt véremet űzte szívem, meg nem állt. Csak vert tovább.
Az éjnek vásznán csillagokból rajzolt arcod néztem árván.
Vártam, hogy az ég elküldjön hozzám, s rám találj, valóra válj.
Az álom elhozott hozzám, s itt hagy talán.
S ha csak álom, fel ne ébressz, álmodjunk tovább!”
A történet ennyi, ami még ma is lenyűgöz, ahogyan a zene, a szöveg is. A kiváló szereplők játéka magával ragad, de talán legfőképpen a dalok – Szomor György dalai, akit mindenképpen ki kell emelni, mert ő írta a fantasztikus zenét és a nagyon szép dalszövegek is az ő lelkéből erednek. Lenyűgöző előadásmód, lenyűgöző hang, ezer százalékon ég a színpadon, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla, mind szerzőként, mind színészként, mind rendezőként.
Játékban, hangban Gubik Petra sem maradt el tőle, aki Mercedes alakját formálta meg, játéka, hangja ugyanúgy elbűvölő, ahogyan az első előadáson. A fiatal lánytól az érett asszonyig ível a szerepe, amit nagyon jól elválaszt és megjelenít játékával a fiatal színművésznő. Amikor Villefort közli vele Edmond halálhírét, a következő jelenetben színpadon marad, ám a fény Danglars és Villefort párbeszédét követi, de Mercedes-ként színjátéka megérinti a nézőt, mert szavak nélkül mondja el, mit érez – megható pillanatok! A másik kiemelkedő jelenete, amikor fia életéért küzd, ebben a jelenetben egy anya, aki oroszlánként harcol fiáért és szerelmes nő, aki kétségbeesetten harcol a régi szerelemért.
„Nézz rám kérlek!
Láss meg engem, itt vagyok! Nézd, újra élek!
Ne ölj meg, kérlek!
Ne ölj meg újra minket, élnünk kell, támadjunk fel!”
Gulyás Attila a fiatal Edmond Dantes, a harmadik különleges főszereplő, dalai líraiak, játékában több színt felvillantott, a szerelmes, a határozott, a kétségbeesett férfit. A Miért című dal tolmácsolása azért érdekes, mert Mercedes-nek énekelve kezdi, Monte Cristo grófjával folytatódik, de az utolsó sort a gróf fejezi be. Gyönyörűen megkomponált jelenet. Lenyűgöző a zene, a szöveg és az előadók!
„Mért fáj még,
egy érzés, ami elmúlt rég,
a szívemet mért tépi szét
a bennem dúló száz emlék.”
Mindkét este Dumas-t, a szerzőt is Gulyás Attila alakította, énekelte, akit szintén fantasztikus hanggal áldotta meg az ég.
Várfi Sándor Danglars negatív szerepét bravúrosan alakította. Csendes, halk szavú alattomos férfit formált meg. Szrapkó Nándor Fernandként kiváló játékkal, nagyon jó hanggal volt jelen, játékában érezhető volt a néha vívódó férfi. Villefort ügyészt Presits Tamás jó színészi játékkal, hanggal vitte színpadra.
A három kalóz szerepében Liszi Melinda, Katkó Ferenc és Balázs Csongor brillíroztak, humorosan, önfeledten.
A szinte állandóan jelenlévő táncosok tették mozgalmassá az előadást, jelenlétükkel hozzájárultak a sikerhez.
Díszlettervező Fekete Péter, a jelmez Papp Janó munkája. A koreográfus Fejes Kitty, a látvány, vetítés Madár alkotása. A dramaturg Zalán Tibor. A zenei vezető Gulyás Levente volt.
Élőzenekar kísérte az előadást, mint eddig mindig. A zenészeket Gulyás Levente vezényelte.
Pénteken este Monte Cristo hőlégballonja is felszállt, a fináléban. A római jelenetnél tűzijáték színesítette az előadást. Csütörtökön a fináléban is tűzijátékot láttunk.
Töretlen siker a Monte Cristo grófja, mindig teltház, ováció vastaps, csodálatos érzés látni felállva tapsolni ezer embert, szűnni nem akaróan ünnepelni a színpadon lévő művészeket – teljesen megérdemelten.
Az idézetek Szomor György dalszövegei.
Galambos Edit
A fotó: Szojka Cinthia és Babák Zoltán.
