Szombaton este a VIII. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál 15. versenyprogramját láthatta a közönség, akik zsúfolásig megtöltötték a nézőteret. A Kecskeméti Katona József Színház Francis Veber Balfácánt vacsorára! című komédiáját Cseke Péter (Jászai Mari-díjas és Nádasdy Kálmán-díjas) rendezésében hozta el Szarvasra.
„Francis Veber, rendező, producer, forgatókönyvíró, drámaszerző nevéhez megannyi ismert és közkedvelt mű fűződik (Magas, szőke férfi, felemás cipőben, Pofa be!, Balekok, Őrült nők ketrece).” – olvasható a szinopszisban.
Pierre Brochant (Szemenyei János) és milliomos unatkozó barátai szerdánként nem mindennapi vacsorákat szerveznek, olyan embereket visznek magukkal, akik az ő fogalmaik szerint „balfácánok”. Egy ilyen „balfácán-vacsorára” készül Pierre, aki készülődés közben elesik a fürdőszobában, és becsípődik a dereka. Orvosprofesszor barátja Archambaud (Körtvélyessy Zsolt) ágynyugalmat rendel. Felesége Christine (Märcz Fruzsina), hiába kéri, hogy ne menjen el, mert szüksége van rá, a férfi menni akar, így Christine is elmegy. Közben aznapi „balfácána” már elindult hozzá, és meg is érkezik Francois (Fazakas Géza), aki jelenlétével alaposan felkavarja Pierre életét. Christine telefonon szakít Pierre-rel. És ez még csak a kezdet…
Cseke Péter rendezése, Szemenyei János és Fazakas Géza bravúros alakítása bizonyították, lehet úgy vígjátékot játszani, hogy az nem megy át bohózatba, és még elgondolkodtató is a történet. Szellemes, kacagtató előadást, nagyon jó színészi játékokat láttunk szombat este!
Märcz Fruzsina, Körtvélyessy Zsolt, Leblanc a régi barát Ferencz Bálint, a régi szerető Marléne Dobó Enikő és az adóellenőr Cheval szerepében Kiss Jenő (Jászay Mari-díjas) – mindannyian nagyszerű alakítással tettek hozzá az előadás színvonalához, sikeréhez.
A kellemes díszletet Szlávik István, a jelmezeket Hecendorfer Tímea tervezte. Az előadás dramaturgja Tóth Kata.
Amiért tetszett ez a vígjáték, az az, hogy nagyon finoman, de felhívta a néző figyelmét, hogy a kisembernek is vannak vágyai, érzései. Lehet, hogy nem tökéletes, de őszinte, ami sokszor többet ér mindennél. Pierre-nek szerencséje volt, mert olyan emberekkel hozta össze sorsa, akik figyeltek rá – a felesége, a régi barát – de neki ez kevés volt, meg kellett tanulnia az általa „balfácánoknak” tartott két kisembertől – elsősorban Francois-tól, de Cheval-tól is, az emberséget, ami a darab végére talán sikerült is…
A közönség az előadást hosszú vastapssal köszönte meg az alkotóknak – teljesen megérdemelten!
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
