Vasárnap este a nyári évad legutolsó színházi produkcióját láthatta a közönség pótszékes teltházzal a Vízi Színház színpadán. A Bánfalvy Stúdió Michael Cooney Nicsak, ki lakik itt?! című vígjátékát, bohózatát adta elő Horváth Csaba rendezésében.
A tízszereplős darab azért egyszemélyes, mert Beleznay Endre mellett a többi szereplő szinte szóhoz sem jutott. Nyilván elmondták a szerepük szövegét, de Beleznay Endre mellett nem könnyű játszani. Ennek ellenére mindent megtettek, ami tőlük telt, már az is óriási feladat lehetett számukra, hogy kibírják nevetés nélkül (nem mindig, nem mindenkinek sikerült), és a saját szövegüket elmondják, miközben kollégájuk improvizál. Nem lehet tudni – nem is érdekes – hogy mennyi volt az író által megírt szöveg, mennyi Beleznay rögtönzése, mindenesetre a nézők dőltek a nevetéstől. Gesztesi Károly, aki a legtöbbet volt színen Beleznay Endre mellett, rezzenéstelen arccal maga elé nézve megállta nevetés nélkül Beleznay „monológjai” alatt. Bár a monológok nagyon fontos részei általában a daraboknak, sok mondanivalóval, ez itt nem így volt, mégis a nézők nagyon nagyra értékelték, hiszen ezért jöttek színházba.
Így kell a vígjátékból bohózatot csinálni. Félre értés ne essék, nagyon jó este volt, annak, aki bohózatra vágyott, de az a gyanúm a közönség erre vágyott, hiszen dőlt a nevetéstől, óriási siker volt a háromórás előadás. Volt valami bája Beleznay szövegeinek, bár értelme semmi. Kettősség, igen, de jó volt.
A szereplők – és elnézést – de csak asszisztálhattak Beleznay Endrének, pedig minden tőlük telhetőt megtettek. Gesztesi Károly elismerést érdemel alakításáért – hiszen szinte végig ott volt a színpadon. De remek volt Vanya Tímea, Harmath Imre, Pálfai Péter, Bugár Anna, Száraz Dénes, Imre István, Bánfalvy Ágnes és Mezei Réka Léda is. Az eredeti előadásban bizonyára másként hatott volna szerepük.
Nagyon szép, elegáns díszletet láttunk, külön érdekesség, különlegesség volt, hogy a díszlet hátsó részén – a lakáson túl –, az ablakon látni lehetett, ahogy esik az eső, többször az előadás alatt. Díszlet- és jelmeztervező Győri Gabriella.
Nagyon vidám estével zárt a Vízi Színház a Díjátadó gála előtt.
P.S.
Imre István 1980-81-ben a Békéscsabai Jókai Színházban dolgozott, a színház akkor még tájolt, így láthattam, itt Szarvason Bernard Slade Jutalomjáték című drámájában, amelyben Jud Templetont alakította. A darab, ma is emlékezetes számomra, mert akkor nagyon megérintett az előadás.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
