Hegedűs Éva
Tavaly a Csabai Pálinka Klub és Lingauer János zsűrielnök ötletéből indult ki, hogy a szilvapálinkához hasonlóan az egyéb gyümölcs kategóriában nevező legízletesebb nedű készítőjét is serleggel jutalmazzák. A szervezők megfogadták a javaslatot, és idén először két kupát osztott ki, amelyek közül az egyik – triplagyőzelem miatt – végérvényesen gazdára talált.
A Garagulya Gólyalábasok voltak az „előzenekara” a szeptember 7-i a pálinkaminősítésnek, amely szerves része a Szarvasi Szilvanapoknak. Ráhangolódásként a szervezők bemutatták az idei év hivatalos, zárjegyes Szarvasi Szilvapálinkáját. Csasztvan András elmondta, a kezdeményezés négy éve egy összefogásból indult el, s azóta az ötlet hagyománnyá nőtte ki magát. A folyékony gyümölcsöt Szabó Norbert a saját földjén termett, lepotica szilvából készítette. A pálinka a Zsindelyes Pálinkafőzdében öltött végleges formát.
Hodálik Pál alpolgármester emlékeztetett, Dernovics Péter ötletét karolta fel a település. A Szarvasi Szilvapálinkát a Penta Drink Minipol Kft. forgalmazza, de a fesztivál területén több helyen is meg lehet kóstolni. Az évről évre megújuló címkét a Memoart Stúdió tervezte. A település címerét is tartalmazó ital 40%-os.
A rövid intermezzót követően megkezdődött a pálinkaminősítés eredményhirdetése. Míg tavaly kereken 139 szilva és egyéb gyümölcsből készült nedűt kóstolt végig a zsűri, addig idén 10-zel többel, összesen 149 üveggel volt dolga. Éppen ezért a gyümölcspárlatok esetében kétszer háromfős ítészcsapat indult bevetésre, míg a 40 nevezett szilvapálinkát három ítész minősítette.
Az értékelési szempontokról elhangzott, az íz, illat és harmónia alapján egy-egy pálinka maximum 20 pontot érdemelhetett ki, amiből 19-20 pontot kellett elérni az arany minősítésért, de legalább 14-et a bronzért. Az illatnál és az íznél külön figyelmet szentelnek a tisztaságra és a fajtára való jellegzetességre. Vizsgálják továbbá azt is, hogy a pálinka bérfőzésben készült-e vagy otthoni körülmények között, és amennyiben az utóbbi derül ki, szakmai dilemma esetén felfelé kerekítenek.
Lingauer János az általa értékelt gyümölcspálinkákról szólva kiemelte, emelkedő színvonalat tapasztaltak. E szerint 49 nedűből 29-et minősítettek: 10 arany, 10 ezüst és 9 bronz oklevelet kapott. Arra vonatkozóan nem tudtak tendenciát megállapítani, hogy a mérleg nyelve a bérfőzés vagy a házilag készített pálinkák javára billen-e. Két éve ugyanis a díjazott pálinkák kb. fele-fele arányban osztoztak a különböző módszereken, s tavaly is hasonlóan alakult az arány.
Örömmel beszélt arról, hogy az idősebb korosztály mellett egyre több fiatalabb hölggyel és úrral is találkoznak a versenyeken, ami azt jelenti, hogy a tradíció átöröklődik.
Útravalóként megfogalmazta, csak ép, egészséges gyümölcsből lehet pálinkát főzni. A másik fontos tényezőt a cefrézés módja jelenti, illetve meg kell találni azokat a főzdéket, amelyek megbízható minőséget produkálnak.
Összesítve 18 arany, 27 ezüst és 16 bronz minősítés osztottak ki, és rangsorolták a legjobb hat pálinkát is. A Széphalmi Gyümölcstár Manufaktúra (tokalyi aszú törköly), Csúvár János (birsalma), Budai Sándor (Helikon szőlő), Ignácz Tibor (fekete ribizli) és Pljesovszi Tibor (meggy) előtt Budai Sándor sárga vilmoskörtéje végzett, amellyel kiérdemelte a „Legjobb gyümölcspálinka” vándordíjat.
Göncz Gábor, szilvapálinka zsűri elnöke ellenben csalódottságának adott hangot, mivel csak a nevezett pálinkák alig egynegyede mellé tudtak minősítést tenni. A leggyakrabban itt az elő, ill. az utópárlatosság jelent meg, de sajnos olyan is előfordult, hogy egy kóstoláson belül mindkettővel szembesültek.
A szigorú ítészek végül 1 arany, 1 ezüst és 10 bronzminősítést hagytak jóvá, s természetesen a legfényesebb oklevél gazdája hazavihette a vándorserleget is. A győztes Plejsovszki Tibornak azonban ezúttal jövőre nem kell visszaszolgáltatnia a trófeát, mivel két korábbi győzelmével örökös tulajdonjogot érdemelt ki.
