Bardon Ivett a Cervinus Teátrum sokszínű színésznője. Több eltérő karaktert formált meg már Szarvason. Alakításai mindig emlékezetesek, az egyik kedvencem az Ármány és szerelem Sophie alakja. Ha Ivett mosolyog, még a nap is kisüt. A Taruffe-ben Dorine, a szókimondó komorna, aki mindent megtesz, hogy rendbe hozza a dolgokat – nem rajta múlik, hogy ez nem sikerül.
– Mit gondolsz Moliére Tartuffe-jéről?
– Egy örökérvényű írás, amely nagyon érzékletesen, és erősen mondja el azt, hogy milyenek vagyunk mi, emberek. Hogy tudjuk egymást befolyásolni a saját kényünk-kedvünk szerint, hogy mennyire megvezethetőek vagyunk egyébként, és ez mindig így lesz, mindig így volt és most is így van…
– A szókimondó Dorine alakját formálod meg…
– Dorine a család komornája, aki próbál „rendet rakni”, és próbálja ezeket a kusza szálakat, amiket a papa (Orgon) őrülete okoz rendbe hozni és megnyugtatni mindenkit, hogy nincs itt semmi baj, majd megoldjuk. Próbál hatni a családra – jó értelemben, őszinte segítő szándékkal –, az anyára, Elmirára, és a két gyerekre, Mariane-ra és Damis-re. Hiszi, hogy Orgon rádöbben majd, hogy ki is az, akit befogadott a házába, aki miatt a családját folyamatosan sértegeti. Szóval próbál rendet tenni és próbálja előremozdítani a szálakat több-kevesebb sikerrel. Dorine az első jelenetben igazán nyersen beszél Orgon édesanyjával, de ő az is, aki beavatja Cleante-ot, hogy mi folyik a házban. Azt szeretné, ha végre megszűnne ez az őrület és a teljes téboly, amit Tartuffe generál.
– Milyen Parti Nagy Lajos fordítása?
– Nagyon nehéz szövege, de hálás vagyok, hogy ezzel a fordítással dolgozhatunk. Szabad versben fogalmaz, sok érdekes kifejezést használ, elképesztően frappánsan alkalmazza a magyar nyelvet. Nagyon szórakoztatónak tartom, ahogy átírta a közmondásokat, például a mama (Pernelle-né) szövegében. Az én mondataim is tele vannak csavarokkal, rajongója vagyok a truvájnak, ahogy Parti Nagy nyúlt a darab szövegéhez. Elemezni kell a mondatok értelmét és sok gyakorlást igényel, hogy természetessé váljon a szövegmondás, de, hogy őszinte legyek, örömmel tölt el ez a kihívás és nagy tanulás a számomra. Jó érzés, amikor meghallják a szöveget, és azt mondják: „jé, nem tudtam, hogy mit jelent pontosan az a szó, de ahogy mondtad, értelmet nyert számomra”.
– Mit gondolsz az álszent emberekről?
– Szerintem nagyon sok az álszent ember a mai világban. Beszélünk a globális felmelegedésről, de a boltban megvesszük a műanyag zacskót. Amíg ez így van, addig igazából mindenki álszent, nem csak a világ vezetői. Azt gondolom, hogy ez a darab szembesítheti a nézőket azzal, hogy bármilyen is a világnézetünk, soha nem szabad szemellenzősen beleőrülni, akár annyira, hogy meg se halld a másik embert. Mert szerintem ez a legfontosabb, hogy meghalljuk a körülöttünk élőket és ne csak azt, aki azt szajkózza, ami nekünk tetszik. Úgy hiszem, ez a darab erre is próbál rávilágítani. Sosem szabad beleőrülni semmibe, nyitott szemmel kell járni.
– Jelmez?
– Nagyon szép! Színeiben is. És a megszokott minőséget kaptuk Erikától. (Zleszik Erika jelmezkivitelező.)
– Mit vársz az előadástól?
– Már sokat kaptam és sokat tanulhattam belőle, jó fejlődési folyamat ez. Mindamellett, hogy egy erős társadalomkritikát fogalmaz meg, remélem, hogy a humorát is értékelni fogják majd a nézők és ráéreznek Parti Nagy Lajos szövegének finomságaira is.
– Ivett köszönöm a beszélgetést, további jó próbafolyamatot kívánok!
Galambos Edit
Fotó: Valló Zoltán