Cherchez la femme! – Elmira – Dósa Zsuzsa

Pár nap múlva mutatja be a Cervinus Teátrum Varga Viktor rendezésében Moliére Tartuffe című vígjátékát, a darab tetőpontja Elmira és Tartuffe jelenete, amelyben Elmira megpróbálja bebizonyítani férjének Orgonnak, hogy Tartuffe csaló, álszent, aki még feleségét is megpróbálja elcsábítani. Az Elmirát alakító Dósa Zsuzsával beszélgettem.

–     Milyen nő Elmira?

–     Elmira második feleség, második házasság. Könnyed, laza, az élet szép oldalát szereti. Befogadják a családba, ahol két felnőtt gyerek van. Minden jól működik, hiszen jó anyagi körülmények között élnek, a gyerekek szeretik, elfogadták Elmirát. A kiindulópont ideális. Szép, kerek, egész. Azután történnek dolgok. Elmira szereti Orgont, de amikor a házasság köttetett, Elmira sem tudhatta, hogy férje ennyire irányíthatatlanná válik számára, hogy elkezd valami felé vágyni, amiben kiteljesedést lát, és belekapaszkodik egy olyan álomba, amitől többnek, mások felettinek érzi magát, ami megrontja kapcsolatukat. Innentől kezdve Elmirának, mint jó feleségnek, jó pótmamának egyben kéne tartani a családot és vissza kéne terelni a hétköznapi életbe, ami a feladata egy nőnek, egy feleségnek.

–     Elmira és Tartuffe között van egy nagyon erős jelenet, szerintem a darab kulcsjelenete…

–     Két erős jelenet is van közöttük, ami lényeges. Elmira roppant érzékeny, intelligens nő. Ebben a felfogásban, amelyben mi játsszuk, hogy Tartuffe fikailag nem visszataszító, hanem vonzó férfi, akinek vág az agya, mint a borotva, van benne némi rosszfiúság – jó sok rosszfiúság – aki megtestesíti a tizenéves lányok férfiideálját. Ez a rosszfiúság, ez a gátlástalanság, amire Elmira nem számít. Innentől kezdve kialakul kettőjük között egy párharc. Elmira egy olyan helyzetbe kerül, ami valószínű a házasságában nincs meg, amikor úgy bánnak vele, mint nővel, ám ezt Elmira nehezen tűri, nehezen viseli. Miközben valószínűleg izgalmas, hogy egy másik férfi hogy tekint rá, és mit érez és gondol. Azt hiszem Tartuffe-nek a gyenge pontja Elmira, hiszen ezért bukik el, másképpen nem bukna. Cherchez la femme! – Keresd a nőt! Nagy valószínűséggel Elmirának a valóságos érzelmein, tiszteletén, értékrendjén múlik, hogy erkölcsileg győzelmet arat Tarfuffe fölött. Minden más tekintetben Tartuffe győzedelmeskedik a család fölött. De úgy gondolom, ez az életben is így van. Erkölcsileg győz valaki, de ez a világot nem érdekli, és ettől még nem leszünk se sikeresek, se boldogok, se gazdagok, sőt kiszolgáltatottabbá válunk, ez „csak” belső tarást ad. De ez a belső tartás Elmirában megvan és ez fontos. Valóban ez a második találkozás a csúcspontja az előadásnak. Elmira talán kicsit elbizakodott, amikor azt hiszi, kézben tudja tartani Tartuffe-öt, mert tudja, hogy tetszik neki. Hisz magában, de nem számít olyan cselvetésre, olyan csapdákra, olyan gátlástalanságra, amilyen Tartuffe. Ez elszívja a levegőt Elmirától, és a becsületessége, a tisztessége, az erkölcsi értékrendje, a hűsége, a büszkesége megtépázódik rendesen. Valószínű összeszedi magát, legyőzi a helyzetet, de bármilyen erős, és bármennyire szeretné megmenteni a családot, valami kettétört benne. Van egy férje, aki öt perccel tovább volt vak, mint kellett volna, és azt gondolom, az ő házasságában is ott lesz a kérdőjel, hiszen nem hitte el feleségének, amit az állított. Vagyis Elmira egy árulásnak is részévé válik. Mire befejeződik a darab, nem tudom ez a nő szeret-e még valakit. Tartuffe-fel szemben csak döbbenet van részéről, többre értékelte saját erejét a férfivel szemben. De a férjével kapcsolatban van egy mérhetetlen csalódása – így gondolom –, ami árulásnak is felfogható. Próbák közben úgy érzem, ilyenkor hullik le az a bizonyos „rózsaszín szemüveg”, és elkezdi férjét olyannak látni, mint ami, olyan valóságosnak, ami kiábrándító. Elmira kiábrándul, és nem a vagyon elvesztése okoz számára problémát, hanem a férje viselkedése, gyarlósága. Gyenge, kiszolgáltatott férfi, akire nem tud felnézni. Orgon ereje által már nem lehet erős nő, mert férjének nincsen ereje. Eddig is Elmira volt az erős, de ekkor darabikra törik világa. Az elvakultság, a vak hit milyen károsodást tud okozni… De vígjátékot látunk tele humorral, drámai helyzeteken alapuló történéseket, helyzetkomikumokkal, ami finoman járkál a szomorúság, a fájdalom és a kacagás mezsgyéjén.

–     Parti Nagy Lajos fordítása zseniális…

–     Igen, nyelvi bravúrokkal dolgozik. Szabad versben íródott a szöveg, nyelvi játékokkal, új szavakkal, szóképek kitalálásával. Szóval ad munkát a színészeknek, rendezőnek, de majd a nézőknek is, hiszen ezekre oda kell figyelni, meg kell szokni a nyelvezetet, utána már könnyebb. Frissességet adott Moliére művének, friss, mai, korabeli fordítás, de hangulatában nem változott Moliére műve.

–     Nehezebb volt tanulni a klasszikus Vas István fordításnál?

–     Igen, nekem nehezebb. Számomra nehezebb volt az összhangot megtalálni a szövegben, a szöveggel. Pedig dolgoztam már Parti Nagy szöveggel. Itt nehezebb volt a szöveg értelmezése.

–     Mit vársz az előadástól színészként, művészeti igazgatóként?

–     Sikert! Mindig sikert! A közönség és a diákok is remélem, ráéreznek az izgalmas szövegre, a szójátékokra, a humorára és az előadás szépségére.

–     Zsuzsa, köszönöm a beszélgetést, én is borítékolom a sikert – ismerve benneteket!

Galambos Edit

Fotó: Valló Zoltán