G.E.
Maróti Attilát a Lili bárnő Frédijeként ismertük meg, majd a Csodaszarvasban Besét, a sámánt alakította. A Szigorúan tilos! Adamja különleges figurája a darabnak, amelyben egy másik arcát mutatta meg a színművész. Anyaszínháza a Tatabányai Jászai Mari Színház, ahol sok feladatot kap, ezért ünnep, ha Szarvason is szerepet tud vállalni. Attila a Tartuffe című vígjátékban Cleante, a szabadgondolkodású, egyenes, jó szándékú férfi, aki próbálja rendezni a nézeteltéréseket, de süket fülekre talál. Határozott szerep, amilyen Attila is a magánéletben.
– Attila örülök, hogy ismét Szarvason próbálsz, jó hogy itt vagy! Mit gondolsz Moliére-ről és mit Tartuffe-ről?
– Jó kérdés! Nekem ez a negyedik Tartuffe-öm. Szeretem ezt a darabot. Parti Nagy Lajos fordításában másodszorra játszom. Ezt sokkal jobban szeretem, mint a korábbi fordításokat. Cleante szerepét még nem játszottam.
– Melyik szerepeket alakítottad?
– Valért és Damist. A harmadik előadásban, amit három vagy négy éve Tatabányán játszottunk (bemutató: 2015. 10.30) Szikszai Rémusz rendezésében, az volt Parti Nagy fordítás. Abban a végén bejöttem, és elmondtam egy verset – az ebben a szövegkönyvben nincsen benne. A verset Parti Nagy Lajos a bemutató előtt egy héttel írta nekem. Azt nagyon szerettem, jó volt. Azzal az előadással sok mindent megnyertünk. 2016-ban a POSZT-on a legjobb női mellékszereplő és a legjobb dramaturg díját, a Városmajori Színházi Szemlén szintén a legjobb női alakítás és legjobb előadás díját kaptuk ugyanabban az évben. Sokat játszottuk, ott kamaraelőadásként ment.
– Parti Nagy Lajos fordítása nem az a szépirodalmi szalonképes szöveg, de mai, ami ízléses, nagyon humoros.
– Úgy bánik a káromkodással, hogy magas szintre viszi. Ha jól rendik, teljesen belesimul a környezetbe. Nálunk rengeteg gimnazista látta és nagyon szerették. A fordító nagyon jól elkapta a humorát.
– Kit alakítsz? Mesélnél róla?
– Cleante alakját alakítom. Orgon jelenlegi feleségének testvére vagyok. Cleante világképének van jelentősége, amit képvisel. A mai európai értékek szerint liberális, demokrata, szabadgondolkodású, aki átlát az álszentségen, az álságosságon, és nem hajlandó felvenni a kesztyűt addig, ameddig nem történik baj. Akkor elkezd érveket felsorakoztatni Tartuffe-nek is, Orgonnak is, hogy térjenek észhez – persze Tartuffe pontosan tudja, mit csinál. Nem jár sikerrel egyiküknél sem akkor sem, ha vége van a darabnak, akkor sem, ha nincs vége – mi ezt az utóbbi verziót játsszuk majd. Ezt a verziót az Örkény Színházban játszották már ugyanezzel a Parti Nagy fordítással. Mert Moliére úgy írta meg, hogy az utolsó felvonás nem volt, ezt utólag írta hozzá, hogy az udvarnál eljátszhassák. Az utolsó felvonásban a király mindent megbocsát, mindent helyre tesz. Igazi Tartuffe-ös a story. Amikor Alföldi Róbert megkérte Parti Nagy Lajost, hogy fordítsa újra, az eredeti verziót kérte (Nemzeti Színház, bemutató: 2006.10.2). Mácsai Pál is így rendezte. Mi Tatabányán a bővített verziót játszottuk, ezért Parti Nagy Lajos a harmadik felvonást is lefordította, így a mienk volt az első, ahol rátett egy vége végét, és az általam előadott verset. A vers benne van a Moliére által írott szövegben is. Vagyis mi az eredetileg előadott verziót játszottuk. Szarvason nem lesz feloldozás, nem lesz happy end, itt Moliére első változatát játsszuk, ahol a hülyeség megkapja méltó büntetését. Ennyi.
– Szereped szerint Cleante ellentéte Tartuffe-nek. Cleante az egyetlen, aki egyenes, őszinte, nyílt, aki kimondja, amit gondol…
– Igen, Cleante egyenes ember, nincs alakoskodni valója, nem akar semmit magának. Próbálja felnyitni Orgon szemét, próbálja az elvakultságát feloldani. Nincs miért ármánykodnia. Segíteni jön, próbál. Tisztán, egyenes ember…, igen.
– Az egyetlen őszinte ember a darabban…
– Igen.
– A gyerekek, Mariane és Damis is próbálkozik, de apjuk hamar letorkolja őket…
– Igen, mert mindkettőnek van célja, Mariane csapdában van, szeretne kikerülni belőle. Fondorkodásukkal próbálnak csűrni-csavarni, hogy kimásszanak a csapdából. Cleante-nek nincsen ilyen feladata. Igen, az egyetlen valóban. Van, aki túl vak, van, aki csapdába kerül, túl bolond, hogy bármit észrevegyen.
– Attila mit gondolsz az álszentségről?
– Igazából benne van minden. Álszentség, nem igazi, nem lehet jó. Hiszek Istenben, a magam módján, a magasabb létező erőben. Igazából nekem a szentséggel van a bajom, ha ez még ál is, akkor a hideg futkos rajtam. Nem szeretem, ha erőből, vagy erőszakkal kényszerítenek bármire. Ha látom, érzem, hogy jó, nagyon szívesen, örömmel csinálom. De olyan dolgokkal félrevezetni, rávenni akár egy embert, akár többet, ami egy belső hite valakinek morális kérdés, aki embert, embereket manipulál, megvezet ez több mint szörnyű, majdnem háborús bűn – én így gondolom.
– Kihasználni a másik ember gyengeségét…
– Igen, azért mert valaki erős, vagy okosabb, jobban átlát dolgokat, vagy csak azt hiszi, hogy megteheti, attól még nem lesz feljogosítva arra, hogy a gyengébbeket a kevésbé látót a meggyengült embert irányítsa, és a saját igájába hajtsa. Inkább segíteni kéne. De ezek már a keresztes lovagok ugye? Ezt gondolom az álszentségről.
– Attila melyik műfaj áll közelebb hozzád a dráma vagy a vígjáték?
– Ez időszakonként változik nálam. Pályám kezdetén a drámát szerettem, mert az a színház – gondoltam. Azután annyi drámában játszottam, hogy megcsömörlöttem. Azután jöttek a vígjátékok, a zenés darabok. Ma úgy gondolom, csak az számít milyen a darab, milyen a rendező, mit akar vele mondani, mennyire profi, milyen jól csinálja, hogyan lehet vele együtt dolgozni. Minden előadásban megvan az igaz, az igazság, mindegy, hogy milyen a műfaja.
– Te egy nagyon jó színházban vagy (Tatabányai Jászai Mari Színház) – de úgy érzem – itt is szeretsz játszani. Ez kirándulás?
– Igen. Nem! Igen, a Tatabányai Színház jó színház. És nem kirándulás, annál több a szarvasi munka. Amikor csináltuk a Csodaszarvast, akkor megfogott a hely, a város, a vízi színpad, és azután, amikor bent elkezdtünk dolgozni, jobban láttam Zsuzsa és Viktor mérhetetlen nagy munkáját, lelkesedését, kitartását, ami nagyon meghatott, lenyűgözött, és tiszteletet ébresztett bennem. És amikor kérdezték, hogy akarok-e dolgozni velük másban is, akkor persze, hogy igent mondtam. Szerencsére, hiszen a Szigorúan tilos!, ami ha másért nem, azért már megérte, érdemes volt. Arról például azt gondolom, olyan munka, amiért érdemes dolgozni. Jó hangulatú próbák voltak, szinte családként voltunk a próbafolyamat alatt. Szerettük egymást, és meg is lett az eredménye. Azt hiszem nagyon jó előadás. A Nemzetibe elhívtam egy kollégámat, aki azt mondta, a darab is jó, az előadás is. Ilyenekért vagyok itt. Azért vagyok itt, mert hiszek Zsuzsában és Viktorban és ezzel tudom kifejezni a tiszteletemet, hogy amikor időm van, és hívnak, akkor jövök, és csinálom. Így kicsit én is hozzátehetek a színházhoz.
– Attila köszönöm, hogy itt vagy, a közönség számára öröm, ha a Cervinus Teátrum színpadán lát. Köszönöm a beszélgetést!
Galambos Edit
Fotó: Valló Zoltán
