– A kicsinek is tudni kell örülni – fogalmazta meg Babák Mihály október 10-én, a Sirály utcai szakasz átadásán. A szalagátvágást megelőzően Klimaj Attila útügyi referens elmondta, a megvalósítást a közlekedés egyszerűsítése, a forgalom szervezése miatt végezték el. Emellett a felújítás a Történelmi Magyarország mértani középpontja fejlesztés című projekt meghiúsulása miatt is szükségessé vált.
Mint megtudtuk, a szakasz 71 m hosszúságú, és 3 m szélességben meglévő betonutakat köt össze. Az önkormányzat költséghatékonyság miatt ezúttal nem betonutat épített, hanem aszfaltburkolatot helyezett el. Megtörtént az útalap profilozása, kőzúzalékkal való kiékelése, ill. 5 cm vastagságú hengerelt aszfalt kopóréteg készítése, amelyhez padkarendezés is társult.
A kivitelezést a Switelsky Magyarország Kft. végezte, bruttó 2,53 millió Ft értékben.
Az egyre jobban szemerkélő esőben a második helyszínt a Dobó István utca jelentette, ahol a Csicsely Pál utca és a Rét utca közötti szakaszon a meglévő kihordott útalapra új, 3 m széles betonút került.
A műszaki paraméterekről szólva a település polgármestere elmondta, 313 m hosszú, összesen 939 négyzetméter, amelyhez 50-50 cm széles visszatömörített padkarendezés társult.
A kivitelezést a Komép Városgazdálkodási Kft. végezte, bruttó 16 millió Ft értékben. A lakosság ebből 25% önerőt vállalt, amely családonként (31 lakás) bruttó 130 ezer Ft-ot tett ki.
– Itt születtem ebben az utcában, és itt éltem le az egész életemet – árulta el Kondacs Györgyné Erzsike néni, aki a kedvezőtlen idő ellenére sok utcabelivel ácsorgott az esernyő alatt. – Ha jól számolom, ez már a negyedik próbálkozásunk, hogy legyen saját utunk, és végre sikerült. Nem volt könnyű meggyőzni egy-egy lakót, de végül két kivétellel mindenki vállalta az önrészt – idézte fel az elmúlt hónapok történéseit.
Hodálik Pál alpolgármester elmondta, a lakossági útépítés lehetőségére a Dobó utcai lakóközösség reagált a leggyorsabban. Külön köszönetet mondott Laucsik Pálnak és Kondacs Györgynek, akik helyi „helytartókként” járták végig a házakat, és próbálták meggyőzni a lakókat az útépítés szükségességéről. Mint elhangzott, a jó példa különösen aktuális kampányidőszakban, hiszen ebben az utcában pártpolitikától függetlenül mindenki tudott egy közös célért dolgozni.
Ezt követően a megjelentek egyperces néma főhajtással emlékeztek meg Antal Sándor mezőőrről, aki sajnálatos módon az útépítés befejezését már nem érhette meg.
A lakók a heves zápor ellenére sem hátráltak meg az előzetesen tervezett hordógurítástól, és a jókedvet, sikert szimbolizáló fémhengert követve tették meg első sétájukat az otthonukhoz vezető betonúton.
