Neve hallatán az olvasóknak a romantikus történelmi regények jutnak eszébe. Írói álnevét nagymamájától kölcsönözte, aki nagy mesélőként él az emlékezetében. Az iránta érzett tiszteletből választotta a Fábián Janka nevet, amely az elmúlt tíz évben meghozta számára a sikert. Írásai egyre nagyobb példányszámban kelnek el, s történelmi hűségük miatt nem csak a hölgyek forgatják őket szívesen. A szerző október 5-én, az Országos Könyvtári Napok keretében a szarvasi Városi Könyvtár vendége volt.
A vele folytatott beszélgetésből kiderült, már azelőtt szerette a történelmet, mielőtt az iskolában kötelező tananyag lett volna. Később pedagógusként úgy hozta a sors, hogy inkább angolt taníthatott, mint másik szeretett tárgyát. Végül a gazdasági világ változtatta meg gyökeresen az életét. Néhány hét alatt szinte az összes céges megbízását lemondták, és nehéz anyagi helyzetbe került. A bizonytalanból a bizonytalanba menekült, és ekkor döntött úgy, hogy valóra váltja régóta dédelgetett tervét.
– Még egyetemista koromba jutott eszembe először, hogy írjak. Akkoriban rengeteg történelmi regényt olvastam. Kezembe kerültek úgynevezett női regények is, természetesen egytől egyig külföldi szerzők tollából. Felmerült bennem a gondolat, hogy egy ilyet nekem is lenne kedvem írni, ezzel együtt azonnal meg is rettentem, hogy ez nem egyszerű feladat. Akkor már megszülettek első gondolataim, ötleteim, elkezdtem kutatni is, de hátra még ott volt a másik része a dolognak, vagyis hogy leüljek, és papírra vessem ezeket – emlékezett vissza írói pályafutásának első csíráira.
Az Emma szerelme c. első regénye végül 2009-ben jelent meg, és túlnyomórészt könyvtárakba került. A könyvet részben magánkiadásból finanszírozta, ezért a példányszám viszonylag alacsony volt. Szerencsére azonban az olvasók pozitívan fogadták, így hamarosan napvilágot láthatott a trilógia másik két része (Emmai fiai, Emma lánya) is.
Beszélt arról is, hogy könyvei megírását hosszú kutatómunka előzi meg, amit ugyancsak szívesen végez. Még akkor is, ha nem egy egyszer be kellett látnia, hogy az eredményait nem mindig építheti bele a regénybe. Elsődleges célja ugyanis mindig a szórakoztatás, egy kalanddal, romantikával fűszerezett történet elmesélése, ami a magyar történelem egy-egy meghatározó fejezetébe ágyazódik be. Ezzel együtt nagy örömet jelent számára, hogy munkái gyakran felkeltik az érdeklődést a történelem iránt, ill. megszerettetik az olvasóval múltunk egy-egy más megvilágításba került szeletkéjét.
Érdekességként elmondta, írói pályafutása elején minden egyes fejezet előtt készített vázlatot, amit időközben elhagyott. Ezt váltotta fel a szinopszis, egy rövid tartalomjegyzék, amire írás közben építkezik. Elárulta azt is, hogy szinte minden történet esetében tudja, honnan hová szeretne eljutni. Közben azonban legtöbbször saját életre kel a regény, olyannyira, hogy nem egyszer szereplői veszik át az irányítást.
A rendkívül termékeny szerző most is dolgozik. Következő kötete várhatóan jövő év tavaszán jelenik meg A könyváruslány címmel, amely az ’50-es évek Magyarországára, az emigrációt követően pedig Amerikába kalauzolja az olvasót.
