Egy Magyarországon eddig teljesen ismeretlen faápolási technikát alkalmazott a Magyar Faápolók Egyesülete a Szarvasi Arborétum ékkövének számító mamutfenyőn. A szakemberek az amerikai szabványt ötvözték egy Németországban használatos technikával, gyümölcsét pedig elsőként a Pepi-kert élvezhette. Október 17-én a mesterek alpin technikával több ponton rézhuzalokat rögzítettek, majd ezt a mamutfenyőtől 5 méter távolságra felállított oszlophoz vezették. A földelést egy 5 méter mélyre ásott oszlop segítette.
– Az amerikai módszer nekem azért nem nagyon tetszett, mert roncsolással rögzítették a villámhárító elemeit a fára. Kicsit utánajártunk, és azt tapasztaltuk, hogy a németek nem roncsolnak. Végül kombináltuk az amerikai méretezést és a német technológiát, és ezt hoztuk el Szarvasra – avat be a módszer lényegébe Lengyel Zoltán, az egyesület elnöke. – A villámhárító egyébként ugyanolyan, mint amit az épületekre szerelnek. Egy szakember is jött velünk, aki méretezte, és elhozta a technikai berendezést. A faápolók lenn megkapják az utasításokat, majd felmásznak a fenyő tetejére, és ott szerelnek – részletezte a munkafolyamatot.
Elmondta, azért esett a választásuk az 1873-ban ültetett hegyi mamutfenyőre, mert már kétszer is villámkárt szenvedett. 35 évvel ezelőtt és tavaly ősszel is megsérült, legutóbb pedig emiatt egy 13 m-es darabot is le kellett vágniuk. Így a fa jelenlegi mérete 32 méter.
A villámvédelem megvalósítását az arborétum munkatársai is fontos feladatnak tartják, hiszen néhány évvel ezelőtt egy igen magas fenyő pusztulását okozta villámcsapás.
– A kertet körülvevő véderdősáv védi a fákat a széltől és a nagyobb kártól. Ennek ellenére minden évben van a viharkárunk. Előfordul olykor villámkár is, de inkább a szelek miatt törnek össze idős, korhadt fáink. Emellett arra is volt már példa, hogy szélcsatornába került, egészséges növényeinket veszítettünk el – tájékoztatott a dendrológiai gyűjteményt sújtó veszélyekről Somlyai Márta főkertész.
Hozzátette, az arborétum dolgozói a faápolás tekintetében csak „tűzoldómódszereket” alkalmaznak. A kert méreteiből fakadóan főként az út mellett elhelyezkedő, száraz ágakra koncentrálnak, segédeszközként pedig egy kisebb méretű, kosaras kocsit használnak.
A rendkívül drága faápolási eljárás 800 ezer és egymillió forint közötti összegbe került, amit teljes mértékben az egyesület fedezett.
A magas ár mellett a rendszer felszerelése komoly kockázattal is járt. Lukács Zoltán elmondása szerint a kanadai adatok azt mutatják, hogy az alpin faápolás a világ legveszélyesebb hivatása, megelőzve a favágókat és a bányászokat is.
A villámvédelmi munkálatok egy teljes napot vettek igénybe. Hasonló ünnepi alkalomra az várhatóan még sokat kell várni, mivel a költségek komoly visszatartó erőt jelentenek.
Az egyesület tagjai nem vettek végleges búcsút a fától. Legkésőbb 10 év múlva ismét meglátogatják meg a Szarvason nevelkedett mamutfenyőt, hogy ellenőrizzék és megigazítsák a rögzítőelemeket.
