Hegedűs Éva
Benedek Erika, a Körös Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket Békésszentandráson, az ’56-os forradalom tiszteletére rendezett ünnepségen. A nagyközség a 63 évvel ezelőtt történteket dalokon, verseken keresztül idézte fel, illetve megelevenedett egy-egy emberi sors is, amelyet az október 23-i események végérvényesen felülírtak.
– A forradalmi nagyhét szerdáján három társával megfúrta egy hernyótalpú olajtartályát, aztán becsületszóra csak egy órára elment mégis körülnézni, még visszaintett tömpe kis hüvelykujjával az anyjának az ablakba, hogy egy óra múlva visszajövök. Mikor a Magyar utcában egy golyószóró leterítette, még tudta nevét, címét, telefonszámukat megmondani. Még egy fél napig élt. Azt izente, bocsánatot kér aputól, anyutól, amiért ellógott. Sípcsontja kifordulva, tüdejét, máját golyó járta át. Csodálkozva kérdezte: nem vakul-e meg, mert nem lát. Aztán énekelt. Hangja már töredezett volt. Azt énekelte-e, amit két napon át zengett az utca? A szavakat már nem lehetett megérteni. Utoljára azt kérte, fordítsák a másik oldalára, mert emerről nem jön belőle hang. S végül: úgy-e én ezt csak álmodom, néni kérem? – idézte fel Nádházy Péter színművész Endrei Árpád, azaz a csintalan Muki történetét, akit 14 évesen a forradalom áldozataként temettek el.
A dalok között elhangzott Timkó János előadásában az István a király című rockopera Szállj fel szabadmadár című emblematikus betétdala, zárásként pedig a Bánk bán című operának leghíresebb áriája, a Hazám, hazám csendült fel.
– ’56 egy intő jel, amit szem előtt kell tartani. Magyarország történetében az utolsó nagy véres esemény volt, és sokakban még benne él az emléke. Nagyon oda kell figyelni, hogy más nemzetek ne uralkodhassanak el egy ország felett. Ez napjaink problémája is, hiszen ha kivetítjük akár a Törökországra, akár a Közel-Keletre, láthatjuk, hogy hasonló problémákkal küzdenek más nemzetek is. Ezzel együtt arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy a magyarság akkor a sarkára állt, és felvette a harcot Góliáttal szemben – fogalmazta meg a 63 évvel ezelőtti események üzenetét Sinka Imre polgármester.
Hozzátette, ahhoz, hogy ne lépjünk még egyszer ugyanabba a mederbe, tanulni kell. Napjainkban még élnek azok az emberek, akik el tudják mesélni személyes tapasztalataikat. Bár korábban sok mindent cenzúráztak, és sokáig nem volt szabad az igazságról beszélni, a valós történetek apáról fiúra szálltak, ma pedig már nyíltan vállalhatjuk a magyar történelem dicső napjait.
Az ünnepséget koszorúzás zárta a forradalom 60. évfordulójára avatott emlékműnél.
