…szenvedély és szabadságvágy. Több száz fős tömeg gyülekezik a Gyakorlóintézmény udvarán, izgatott kíváncsisággal várva a minden évben megrendezett emlékező sétát. Gyermekek, szülők, családok, nevelők. Együtt. Mi magyarok, kisebbek és nagyobbak, szeretjük a szabadságot, a szabadság mámorító ízét, a minden magyar összefogását, az együttes szívdobbanást, az együttes akaratot, az együtt való cselekvést.
A fellobbanó fáklyák fényében arcok, lélektükrök, szívdobbanások, ahogy emlékezünk a hősökre, az áldozatot hozókra, azokra, akik szívós akarattal, szembenállással, egymásba kapaszkodással küzdöttek valami ellen, valamiért. Valami fontosért…
Stafira-Lovas Ilona rendezésében jól ismert verssorok csendültek, visszhangot verve Sinka mondatai, és angyalian csendült fel a kórus hangzúgása, teremtve egy olyan pillanatot, ami együtt dobbanó szíveket és tekinteteket hozott a megemlékező alkalomba.
Kovácsné Czékus Anikó díszletterve különös hangulatba repítette a megemlékezőket, és a Történelmi Emlékúton való séta mindig emlékezteti a résztvevőinket a forradalom és szabadságharc megemlékezése mellett történelmünk jeles, hol könnyes, hol örömittas pillanataira.
A megemlékező osztályközösségek mécsest helyeztek el a történelmi emlékoszlopnál, a nevelők és diákság koszorúját Bíró Gyula intézményvezető helyezte el, fejet hajtva az áldozatot hozók előtt.
Szarvas város önkormányzatának másnapi megemlékezésén az intézmény képviseletében a Szent Klára Római Katolikus Plébániatemplom kertjében található emlékműnél koszorút helyezett el a diákönkormányzat elnöke, Bencze Hunor, hatodik osztályos tanuló, és Bíró Gyula igazgató, főiskolai oktató.
Sz.Zs.
