Mindenki készíthet valamit, bárki taníthat valamit – röviden ez a lényege a Valami kézműves közösségnek, amely alig egy éve szerveződött. Az ötletekből soha ki nem fogyó csapat mozgatórugói Cziglédszky Marianna és Lázár Mihály virágkertész, akik gyorsan egymásra találtak a hasonló gondolkodású szentandrásiakkal. Így bővült az alkotóműhely Szécsi Balázzsal, Farkasné Sinka Dórával, Bődi Etivel, Horváth Mariannal és kertbarátokkal, akik tudásuk mellett tenni akarásukat is magukkal hozták. Mellettük mindenki felé nyitottak voltak, akik szabadidejüket szívesen töltik kreatívkodással.
– Elég mozgalmas volt ez az év. Az év eleje főként ismerkedéssel telt, de májusban már részt vettünk a szentandrási gyereknapon. Később a kézműves táborba is bekapcsolódtunk, utána pedig tartottunk egy rövid nyári szünetet. Ősszel ismét új lendülettel láttunk munkához. Már horgoltunk táskát, festettünk virágcserepet, és kavicskaktuszokat is készítettünk. A mai napon textilből kopogtatókat, kartonból, színes anyagból és termésből pedig tökdobozokat fabrikálunk – adott egy rövid összefoglalót Cziglédszky Marianna az elmúlt hónapok történéseiből.
Mint mondta, a közös alkalmak egyik fő célja, hogy minél többféle technikát megismerjenek. Terveik között szerepel többek között a dekopázs, a gyöngyfűzés és a horgolás, hosszú távon pedig egy főzőtanfolyam megvalósítását is fontolgatják.
Fontosnak tartják azt is, hogy a résztvevők a tanultakat hasznosítani tudják a mindennapokban. Munka közben tanultak meg pl. gombot felvarrni, textilt kifordítani, vagy ismerkedtek meg a fércöltéssel.
– Marianna keresett meg, és nagyon díjaztam az ötletet, hogy Szentandráson is legyen egy olyan hely, ahol a kreatívkodni vágyók kiélhetik magukat. Ide nem csak gyerekek jönnek, hanem csakúgy, mint a múzeumba, anyukák, nagymamák, vagyis családok. Emellett az sem ritka, hogy felnőttek jönnek gyerekek nélkül. Ez inkább hasonlít egy workshopra, mint egy kézműves foglalkozásra, amelyeken arra törekszünk, hogy mindig új technikákat próbáljunk ki – véleményezte a kezdeményezést Horváth Mariann, aki egyúttal a szombati alkalom egyik „tanítómestere” is volt.
Örömmel tapasztalják, hogy sokan támogatják a Valamit, főként tárgyi és eszközbeli felajánlásokkal. Az önkormányzat a helyiséget biztosítja számukra, az általános iskola a rezsit finanszírozza, az egyesületektől, magánszemélyektől pedig mindig érkezik segítség. Egyedül pénzt nem fogadnak el, annál jobban örülnek viszont az újrahasznosítható vagy természetes anyagoknak.
A résztvevők létszáma változó. Tapasztalataik azt mutatják, hogy az érdeklődők aránya eltolódik Szarvas irányába, amin szeretnének a szentandrásiak javára változtatni.
A találkozások nem egy előre meghatározott rendszer alapján zajlanak. Az időpontot leginkább az határozza meg, hogy mikor érnek rá, illetve arra is ügyelnek, hogy ne ütközzenek más programokkal.
Az elkövetkező időszak az ünnepi előkészületek miatt előreláthatólag sűrű lesz. Hétvégén horgolt táskát készítenek, majd adventi koszorúval, gyertyadekopázsal és asztali díszekkel is foglalkoznak. Az évet terveik szerint szülinapi rendezvénnyel zárják.
