Hegedűs Éva
Sinka Imre polgármester köszöntötte a megjelenteket dr. Várszegi Tamás kiállításának megnyitóján. Bevezetőjében elmondta, egy közös ismerősük, korábbi megyegyűlési tagtársa révén kerülhetett a kiállítás a településre. Ruck Márton ajánlotta figyelmébe a festőművész alkotásait, melyeken számos alkalommal felbukkan a békésszentandrási táj.
Ruck Márton köszöntet mondott a nagyközség vezetőjének támogatásáért. Egyúttal elárulta, bár nem azonos színekben politizáltak, nagyon jó együttműködés alakult ki közöttük.
– Doktor úrról el kell mondanom, hogy az egyik legjobb barátom, bár korban kicsit távol állunk egymástól. Gyerekkoromban még gyógyított, aztán később, amikor politikai pályára tévedtem, és Medgyesegyházán polgármester lettem, ő mellettem alpolgármester volt. Doktor úrnak megvan az a nagyon jó tulajdonsága, hogy megmondja a véleményét. Ez engem sokszor a helyes úton tartott, amit most is hálásan köszönök neki – mutatta be meglehetősen szubjektív szemszögből az alkotót.
Hangsúlyozta, arra nem vállalkozik, hogy szakmai szempontból értékelje a képeket, magánemberként azonban nagyon szereti őket. Lakásában is számos Várszegi festmény függ a falon. Egy részüket ajándékba kapta, a fennmaradó darabokat pedig a műhelylátogatások során fedezte fel.
Mint mondta, a kiállított munkák többségéhez személyes élmény fűzi. Közös utazásaik emlékét idézik, amikor doktor úr rácsodálkozott egy-egy szép tájra, lencsevégre kapta, majd később a pillanat varázsa egy olajfestményen köszönt vissza.
Útravalóul elmondta, egyetlen vágya az volt, hogy barátjának ő is néhány boldog órát szerezzen. Bízik benne, hogy a kiállítással sikerült ezt elérnie.
Dr. Várszegi Tamás elmondta, Békésszentandráshoz sok szép nyári élmény fűzi, mivel 2014-ig nyaralójuk volt a településen. A vidéki táj szépségei különösen közel állnak a szívéhez, ezért kérte az itt élőket, hogy ne hagyják ezeket elveszni.
– Ez egy kis paradicsomi terület, amit meg kell becsülni. A nagy hidat és a szőnyegszövő valamikori épületét már sokszor megfestettem. A Kákafoki-holtág körül elterülő táj is nagyon megfogott. Nem egyszer beültem a csónakba, átmentem a túlpartra, és egy-két óra alatt kész voltam a képpel. Figyeltem az eget, a vizet, a tájat, ami mindig megindított. Elmentem én Szarvas alá, Nógrádba, és sokat festettem Hollandiában is, de ez a terület, a maga egyszerűségében mindig közel állt a szívemhez – mesélt a településhez fűződő emlékeiről.
Mint mondta, a festés az orvoslás mellett egyfajta „kényszerbetegségként” volt jelen az életében, ami megnyugtatta és kikapcsolta. Stílusáról szólva elmondta, a modernkedés nem az ő asztala. Próbál egyedi módon festeni, az pedig nagy örömmel tölti el, ha az alkotásai másoknak is tetszenek.
A nyugdíj mellett ma már több időt tud hobbijának szentelni, barátai pedig segítik az eszközök, alapanyagok beszerzésében.
A kiállítás november közepéig látható a Körös Művelődési Ház emeleti termében.
