Asszonyi erő családban, a közösségben

Mit jelent asszonynak lenni a modern világban? Hogyan tudjuk megőrizni a hagyományokat, és beépíteni a mindennapokba? – többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Sütő Annamária, akit országszerte ma már Farkassszonyként ismernek. Az erdélyi származású kétgyermekes édesanya október végén Mótyóban, a Napagancsos Csodaszarvas Jurtában tartott előadást, amelyen dalok és sámándob megszólaltatásával segített az érdeklődőknek a befelé fordulásban.

– Nem gyógyításnak nevezném, amit csinálok. Sokkal inkább a tapasztalataimat szeretném átadni, illetve mindazt, amit különböző képzéseken, iskolában tanultam – beszélt a mindennapjait átszövő tevékenységéről. – Nagyon fontosnak tartom azt a generációs tudást is, amit szüleimtől, nagyszüleimtől hoztam. A változás ugyanis szerintem ott kezdődik, hogy az ember el tudja helyezni magát a világban.

Az 51 éves asszony elárulta, elég későn találta meg a helyét a világban. Már elmúlt 40 éves, amikor kezébe került egy sámándob. Ekkor érezte, hogy megérkezett, és új perspektívák nyíltak meg számára. Egyik pillanatról a másikra elkezdett verseket, dalokat írni, és egy olyan kreatív énje kezdett kibontakozott, amelynek köszönhetően ma már ő segít másoknak.

Mindemellett foglalkozott kineziológiával, Bach-virágterápiával, hagyományos kínai orvoslással, AFT terápiával és rajzelemzéssel. Mindig is különleges vonzalmat érzett továbbá a születés és halál megértéséhez, ezért elvégzett egy önkéntes segítő tanfolyamot a Hospice alapítványnál. Tervei között szerepel, hogy a jövőben dúlaként az érkezési oldalon is ott legyen.

Babi Farkasasszony hangsúlyozta, vannak dolgok, amelyeken változtatni tudunk, ha akarunk. Emellett el kell fogadni az élet törvényszerűségeit is, amibe beletartoznak többek között szüleink, rokonaink, illetve az életfázisok felismerése, megélése.

Ez utóbbiban segít az általa indított Asszonyképző, amely egy látomásnak köszönhetően jött létre. A közel egyéves képzés alatt a részvevők végigjárják azokat az állomásokat, amelyek egy asszony életében jelentőséggel bírnak. Ilyen a fogantatás, a születés, a gyermekkor, a szüzesség elvesztése, a házasság, a gyermek érkezése, a válás, a bölccsé válás, végül pedig a halál.

– Nekem tanulni kellett, hogy milyen asszonynak lenni. Az, hogy férjhez mentem és gyerekeket szültem, nem hozta magával ezt a folyamatot – mesélt saját nehézségeiről. – Az asszony szó az én olvasatomban azt jelenti, hogy lezárul egy fejezet, és egy új kezdődik. Felelősséget vállalok önmagamért, nem másokat hibáztatok a gondjaimért, hanem megkeresem, hogy mi az, amit a helyzetemből ki tudok hozni a magam és a közösség javára.

Azt tapasztalja, hogy a médiának és a kordivatnak köszönhetően ma nem igazán „menő” asszonynak lenni. Sokan fenntartanak egy látszatképet, vagyis nem korosztályuknak megfelelően viselkednek, öltözködnek és gondokodnak. Ennek hátterében szerinte az áll, hogy nem tudnak átlépni az egyik életszakaszból a másikba, és komoly önismereti problémákkal küzdenek.

A megoldást véleménye szerint a természethez való visszakapcsolódás jelenti, amiben mindig megtaláljuk a választ. Emellett azt sem szabad elfelejtenünk, honnan jöttünk, és mit kaptunk örökségül a felmenőinktől.