2019. november 28-án kerül először közönség elé Dósa Zsuzsa rendezésében William Somerset Maugham – Nádas Gábor – Szenes Iván Imádok férjhez menni című zenés vígjátéka. A színdarab rendezőjével, Dósa Zsuzsával nagyon izgalmas beszélgetésünk volt a történetről, az emberi lélekről, érzésekről.
– Miért ezt a darabot választottad?
– Először is azért, mert ebben az évadban vígjátékokat terveztünk, aminek az a lényege, hogy különböző korban írt vidám darabokat tűztünk műsorra. Különböző társadalmi helyzetű emberek a főszereplők, de mind a három emberi kapcsolatot boncolgat, emberi érzésekkel. Így a viszonyt, az érzéseket, a kapcsolataikat, a problémákat humoros oldalról megközelítve, de mégiscsak mélyrehatóan mutatja be. Volt egy klasszikus vígjáték Moliére Tartuffe-je, amivel egy társadalmi rendet, gondolkodást mutattunk meg, humorosan. Ez a mostani, egy család belső életét és a szerelmet ábrázolja a két világháború között. A harmadik bemutatónk a Sógornők, ami egy teljesen mai fogyasztói társadalomban játszódik. Tehát csak a közeg változik, az emberi problémák maradnak. A miérthez hozzá tartozik az is, hogy beleillett az évad koncepciójába, de hozzáteszem, ha nem lett volna meg a négy főszereplő karakter színésze, akkor nem ezt mutatjuk be, nem ezt rendeztem volna.
– Meglepetés volt a színészválasztásod, mert két „régi” jól teljesítő színész mellé (Szemerédi Bernadett, Timkó János), egy régi-új (Boronyák Gergely) és egy új arcot Nagy Róbert) is láthat a közönség.
– Szükségem volt egy nagyon jó nőre és három nagyon jó pasira – ilyen profánul, egyszerűen fogalmazva. Adott volt a dolog, hiszen Betti és János többször játszottak együtt. Gergővel is dolgoztunk, most kicsit jobban ráért, tudtam egyeztetni. És hát Robival is voltak már beszélgetéseink, számítottunk rá, de eddig nem tudtuk egyeztetni.
– Mesélj a darabról?
– Nagyon jól megírt a történet, nagyon kellemes a zene. De kezdjük az írónál, aki remek darabokat írt. Mindig lenyűgöz, ha egy szerző élete színes, izgalmas, kalandokkal teli. William Somerset Maugham gazdag életet élt, nem volt boldog ember, de csodálatos, amiről, ahogy írt. Szarvason a második nagyrendezésem, és amiben a két szerző hasonlít Maugham, akárcsak Tennessee Williams nagyon jól ismerik a női lelket és elképesztően írnak férfiként a női lélekről. Ez a mű ráadásul két magyar szerző dalaival van erősítve. Nádas Gábor zenéje és Szenes Iván szövegei ma is ismert slágerek. Szenes Ivánnak például 490 körüli dalszövege van regisztrálva, ami elképesztően sok. Termékeny szerzők mindketten, akiknek életük a színház volt. Ez az egyik része, a másik az, hogy ez egy olyan történet, ami lehetne akár dráma is, hiszen – és én ezt szeretem – a sorsok nem egysíkúak, hanem a mélységét is megmutatják a szereplők lelkének. Szeretem a szép színházat, valahol ezeket az embereket szépnek tartom, minden szereplő sorsával együtt tudok érezni, mindegyiknek drukkolok, hogy elérje, amire vágyik – de az élet olyan amilyen – ez egy életkép, amiből lehet tanulni. Sokat segítenek nekem ezek a darabok abban, hogy megpróbáljak az emberi lét mélyére látni, sokat segítenek az önismeretben. Rendezőként könnyebben tudok kapaszkodókat találni a kollégáknak is. Szóval ez nekem is felfedezés, nagy kaland. Az előadást szép közegben, szép szereplőkkel képzelem, és ezen belül szeretném humorral, könnyedséggel megmutatni a lényeget, a fájdalom, a történések sohasem kívül vannak, hanem mindig bent. Az emberi érzelmeket szeretném megfejteni, ez az, ami engem érdekel. Hogyan kezeljünk helyzeteket, hogyan viszonyuljunk, lehet-e tanítani, javítani az életben, van-e lehetőségünk arra, hogyha sokat gondolkodunk, figyelünk másokra, hogy eljussunk – nem tudom hány betű a BOLDOGSÁG szó – de legalább eljussunk a feléig. Van-e út, hogy megtaláljuk? Számomra mindig az az izgalmas, hogy a szép felszín mögött, amit mutatunk, a mögött mi van? Azt gondolom, hogy ez a darab egy szép vígjáték – szórakoztató vígjáték –, de azért a szépség néha itt felszín, néha csak „kamu”. Lehet, hogy viccesnek tűnik, hogy valaki „feltámad” és nem halt meg a háborúban, de mit érez, ha hazajön? Szórakoztató köntösben van, hogy hazajön egy férj, akit halottnak hittek és a feleségének már új férje van. Volt ilyen eset a valóságban és annak megrázó érzelmi oldala is van. A nő a biztonságot keresi, mert élni kell, ezért férje halála után újra férjhez megy. Ez ősi motiváció, amely biztosítja számára a túlélést, a humor oldaláról megfogalmazva, tudunk kacagni rajta. De a szituációt komolyan kell venni és ugyanolyan komolyan játszani. Tudni kell, kit mi motivál, mintha drámát játszanánk. És persze kíváncsi vagyok, feszegetem én is a határaimat: a pszichológiai drámát, amit én nagyon szeretek és közel áll hozzám, meg tudom rendezni, de most itt van egy zenés vígjáték, ezzel vajon mi mindent tudok kezdeni… ? Aki ismer tudja, hogy nagyon szeretem a naivitásba burkolódzó és finomnak álcázott, nagyon penge , nagyon célirányos, nagyon kritikus pikírt humort – számomra ez az angol humor. Ezért is szeretem ezt a darabot!
– Ezt is olyan mélyen elemeztétek, mint a Williams drámát?
– Igen elemeztem, elemeztük. Kicsit nagyobb léptékben haladtunk, de elemeztük. A viszonyokat mindenképpen tisztázni kellett. Viktória a főszereplő, körülötte, forog a „világ” de hangsúly van a két férfin, Gergőn és Jánoson is. Az ő viszonyuk, a létezésük a legizgalmasabb jelenetsor. Az ő harcuk – párharcuk – remekül van megírva. A darab egyik viszonya a szerelem, de ott van mellette a férfibarátság, amely sok esetben fontosabb, mint a kiindulópont, a Viktóriával való viszony. Nőként érdekes, hogy én magyarázok a két fiúnak a férfibarátságról. Persze, hogy ellentmondanak, hogy ez nem úgy van, amiből sokat tanulok tőlük róluk, de láttam azt is, amikor telibe találtam a mondandómmal. Próbálom nőként megfejteni a férfilelket – nagyon izgalmas! Amikor a „macskát” próbáltuk, azt mondtam Bettinek és Jánosnak, hogy „jól álltok egymásnak”. Ezt most Jánosnak és Gergőnek mondtam. El tudom hinni, hogy nagyon valós lesz, nagyon igaz lesz az ő barátságuk a színpadon. Két különböző karakter – mint egy házasságban – de a barátság is azért jó, mert kiegészítik egymást. Nagyon erős viszonyrendszert hoztak létre a színpadon. Más a habitusuk, más a reakciójuk és mégis vannak közös pontok. Most kezdem megérteni, hogy a barátság legalább annyira bonyolult, mint egy jó házasság, hiszen a szexualitáson kívül minden benne van. Mély érzelmi kapcsolat, és ugyanúgy működik benne a bizalom, a szeretet, a megértés – esetleg az árulás – de a támogatás, a megbocsájtás is. Ezért a darabban is nagyon fajsúlyos, fontos a két férfi viszonya. És ebbe kerül bele egy harmadik – Viktória, a feleség, aki három különböző típusú férfit szeret. Az első férj vagány, aki a varázslat, az első szerelem. A második férj már megfontoltabb, az érzelmek mellett némi stabilitást is jelent számára. A harmadik férfi pedig szolid, akit a nők sokszor észre sem vesznek, de aki a teljes biztonságot adja Viktória számára. És Viktória olyan nő, aki csak biztonságban tud, akar élni, így tud szeretni és szeretve lenni, ami nem baj. Én abban hiszek, hogy örülni kéne annak, ami van, megélni az örömöket, bánatokat saját habitusunk és vágyaink szerint.
– Beszéljünk a szereposztásról…
– Nagyon jó a szereposztás, a főszereplőket már érintettük: Viktória szerepében Szemerédi Bernadett, az első férjet, Bill Cardewe-t Timkó János, a jelenlegi férjet, Frederick Lowades-t Boronyák Gergely, a harmadik kiválasztott férjjelöltet, Leicester Paton-t, Nagy Róbert kelti életre. Viktória édesanyja, Mrs. Shuttleworth szerepében Jónás Gabriella, Raham ügyvéd úr szerepében Nádházy Péter, Motmorency kisasszony és Cecili Pogson konyhaművész szerepeiben Harcsa Boglárka, Denise kisasszony szerepében Rigler Renáta és Tylor, a szobalány szerepében Balázs Henrietta állnak színpadra. Nagyon örülök, hogy kiváló korrepetitort tudtunk hozni Kertes Anna személyében, aki a Győri Nemzeti Színházból jött, mi ott 15 évig dolgoztunk együtt, nagy segítség számomra, mert a zenei vezetést is magára vállalta.
– Jelmez, díszlet, koreográfia?
– Nagy Szilvi a díszlet- és jelmeztervező, mint mindig. A koreográfia Magyari László sokrétű tudására épül. A koreográfia érdekessége, hogy a táncoknak a jelenetekbe kell simulniuk, mintha csak párbeszédek lennének, bájjal, kellemmel, humorral, nincsen tánckar, a színészek táncolnak majd, ami számukra izgalmas kihívás, hiszen csak rájuk fognak figyelni.
– Zsuzsa azt látom, hogy nagyon toleráns, türelmes vagy a színészekkel. Hogy ki mikor ér rá, mikor jön, mikor nem tud jönni…
– Igen, sakkozom. Egy hatalmas táblázatban jelölöm, hogy ki mikor tud jönni. Mindenki dolgozik máshol is, ezt tudomásul kell venni. De felkészülten jönnek, és én a jókedvű színészt szeretem, mert könnyebb így dolgozni. Nekem az egyeztetés is a dolgom, és fontos, hogy mindenki örömmel jöjjön Szarvasra dolgozni, érezzék jól magukat itt és legyenek kreatívak.
– Mikor látható az előadás?
– November 28-án délután, 29-én és 30-án este.
– Még egy kérdés a művészeti igazgatóhoz. Volt meghallgatás hogyan sikerült?
– Nagyon jól! Sokan jelentkeztek, két napot is kellett tartani, mert egy napba nem fértek bele. Találtunk nagyon jó színészeket, akiket számon tartunk, akikkel együtt szeretnénk a jövőben dolgozni. Varga Viktor, Gulyás Levente és jómagam külön-külön írtuk a véleményünket, és voltak egyezések szép számmal, megtaláltuk a megfelelő szereplőket Polák Ferenc szerepeire is. Szóval sikeres volt a meghallgatás.
– Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, nagyon jó hangulatú alkotómunkát kívánok nektek!
Galambos Edit
Fotó: Cervinus Teátrum