Élő libák fogadták az érkezőket november 9-én, a Tessedik Sámuel Múzeum előtti területen. Mellettük népi játékok és dióágyú szórakoztatta az apróságokat az utcafronton, akik közül többen csak hosszas nézelődés után lépték át az intézmény küszöbét. Két év kihagyás után a régi-új helyszín fogadták a vendégeket az első emeleten, kibővítve a teret az egyik régészeti raktárral.
– Az épület már kész, a bútorbeszerzés van még hátra. Szeretnénk a szarvasiakat visszaszoktatni a múzeumba, hogy lássák, működik. Tegnap egy koncerttel vártuk őket, ma pedig a megszokott családi délutánnal folytatjuk hagyományos rendezvényeink sorát – tájékoztatott Roszik Zoltán múzeumigazgató. – A közbeszerzés már lezajlott, jelenleg a minisztérium jóváhagyására várunk. A bútorok gyártása, szállítása előreláthatólag másfél hónapot vesz igénybe, nekünk pedig kb. ugyanennyi időre van szükségünk a pakoláshoz. Becsléseim szerint a következő szezonban már megújulva fogadhatjuk a látogatókat.
A bútorok hiánya a családokat egy cseppet sem zavarta. A gyerekek elmélyülten vágtak, színeztek, ragasztottak, mellettük pedig szüleik segédkeztek a nehezebb munkafolyamatok elvégzésében.
– Amikor csak lehet, eljövünk, mert nagyon szeretik a gyerekek. Sok mindent barkácsolnak, kézműveskednek, nagyon jó hangulatban telnek ezek az órák. Ilyenkor Márton-napon pedig a külön nagy öröm a zsíroskenyér, ami Benedek fiam nagy kedvence – újságolta Darida-Szabó Barbara, aki három gyermeke mellett az egyik rokoncsemetét is magával hozta.
A jeles naphoz kapcsolódó hagyományok számos formában megjelentek. Az érdeklődők lúdgége tésztát sodorhattak annak reményében, hogy kellő türelemmel a nap végére akár egy levesnyi mennyiséget is összegyűjtenek. Egy másik sarokban az őszi munkálatok is helyet kaptak. A szorgos kezek kukoricát morzsoltak, a csutkából pedig a legkitartóbbak magas várat építhettek. Mellettük a legkisebbek libafuttató versenyt rendeztek, amihez kellékként egy fából készül szárnyas és egy hosszú kötél szolgált. A nagyterem közepén kézműves asztalokhoz ülhettek le az alkotni vágyók, ahol kétféle technikával lámpás és magyaros motívumokkal díszített kopogtató készült.
Ezúttal a belső térben kapott helyett a kihagyhatatlan óriástársasjáték. A résztvevők egy tarisznyát akasztottak a nyakukba, amibe a helyes válaszokért cserébe cukorkák kerültek. A pálya többeknek megunhatatlannak bizonyult. Az egyre gyarapodó édességállomány, ill. a szórakozás fejében újra és újra felsorakoztak a startvonalnál.
A rendezvény hetében az intézmény múzeumpedagógiai foglalkozásra várta az általános iskolásokat. Örömmel tapasztalták, hogy egyre több kisgyerek ismeri Márton püspök életét, jócselekedeteit, a naphoz fűződő népszokásokat és hiedelmeket, ami vélhetően részben a pedagógusoknak, részben pedig a múzeum eddigi munkájának köszönhető.
– Meg szoktam kérdezni a gyerekektől, hogy vajon ők segítenek-e másoknak, és ki az, aki akár élelmet és ruhaadományt szokott adni a rászorulóknak. Szerencsére elég sok kéz a magasba lendül. Ilyenkor megbeszéljük, hogy jó dolog másoknak segíteni. Annak is jó, aki segít, és annak is, akinek segítenek – fogalmazta meg Horváth Mariann múzeumpedagógus.
A Márton napi programsorozaton közel négyszázan vettek részt, akikhez a családi délutánon további száz fő csatlakozott.
