Menu
in , ,

Freddie szerepében Boronyák Gergely

Boronyák Gergő (Fotó: Valló Zoltán)

Boronyák Gergő (Fotó: Valló Zoltán)

A Cervinus Teátrum William Somerset Maugham – Nádas Gábor – Szenes Iván Imádok férjhez menni című zenés vígjátékát mutatja be hamarosan Dósa Zsuzsa rendezésében. A darab egyik főszerepében Boronyák Gergelyt láthatják majd a nézők. Gergő 2015-ben a Csodaszarvas Hunor szerepére érkezett Szarvasra, és még abban az évben a Lili bárónő Illésházy László gróf szerepét is eljátszotta. A következő évben a Valahol Európában Ficsúr szerepe után Szarvason nem vállalt új feladatot. Ám mindig jelen volt, amikor a három előadás műsoron volt. Most az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékban Frederick Lowades-t azaz Freddie szerepét alakítja majd.

–     Mr. Frederick Lowades-t alakítod, aki Victoria második férje, mesélnél róla?

–     Az olvasópróbán mondtam neked, hogy nem ismerem a darabot, teljesen új volt. Mára már kiderült, hogy milyen fickó Freddie. Okos, gyorsan jár az esze, rafinált, konfliktuskerülő figura, amolyan „megúszós”, de kénytelen konfrontálódni. Gyors, gyorsabban reagál helyzetekre, mint Bill. És van egy költői vénája is, amit arra használ, hogy elérje célját. Szépen beszél – szóvirágokban – és ezt nagyon jól tudja használni, amikor Victoriát „át akarja adni” Billnek. Ugyanakkor van benne egy nagyon erős érzelmi szál Bill irányába, aki a barátja. Most egy nagyon fura helyzetbe kerültek, hiszen Freddie Bill feleségét vette el – ugyan úgy tudták, hogy meghalt. E tény komoly árkot ás a két barát közé, ami a második felvonás első jelenetében ott is van mindaddig, amíg Bill rá nem kérdez nagyon finoman, hogy ugye megvigasztaltad, ugye részvéttel voltál irányában? De itt még nem jön vissza a régi, önzetlen barátság, mert akkor kezdenek el versenyezni, hogy kié maradjon Victoria. Csak negatív előjellel, hiszen át akarják adni Victoriát a másiknak, szeretne mindkettő megszabadulni a nőtől.

–     Miért?

–     Azért mert Bill és Freddie is agglegény beállítottságú. Igazából egyik sem való Victoriához. Tényleg Paton való hozzá. Ahogy Zsuzsa (Dósa Zsuzsa) mondta: Victoria egy gyémánt és megfelelő foglalat kell neki, és sem Bill, sem Freddie nem megfelelő hozzá. Azért ment Billhez, mert Bill egy renitens figura volt ezekben a konzervatív körökben, egy úriember, aki nem kerülte el a konfliktusokat sem. Freddie a barátja, aki úgy érezte gondoskodnia kell Victoriáról, amíg Bill nincs otthon, de ennél több eszébe sem jutott. Amikor a barátja meghalt, felesége az ő vállán sírta ki magát, Freddie vigasztalta és közben egymásba szerettek. És, hogy miért akar megszabadulni tőle? Amit már mondtam, mert mindketten agglegény figurák. Szeretik Victoriát, ez kétségtelen, de sok minden nem passzol, és Viktória is szereti mindkettőjüket. De a két férfi olyan lehetőséget lát a másik megjelenésében, hogy akkor inkább „én ezt a kabátot most levenném”. Freddie lassúbb, körülményesebb, mégis sokszor Bill előtt mondja ki mit szeretne, Bill előtt reagál. De ez egy angol darab, igazi angol humorral.

–     Az előbb már érintetted a férfibarátságot, mi a véleményed róla?

–     Van egy barátom – Béres Tibi – akivel hatéves korom óta barátok vagyunk, együtt nőttünk fel. Azt mondom, ha valakinek van egy barátja, az szerencsés. Nekem kettő is van. Van egy felnőttkori barátom is, Maróti Attila. De, ha valakivel az iskolapadban együtt ülsz, ahol nincsenek elvárások egymással szemben és nincsen semmi érdek, hogy mit akar tőlem, az nagyon tiszta és őszinte barátság. Attilával sokáig nem beszéltünk, pedig egy színháznál voltunk, és lassan váltunk barátokká. Igen, nekem két barátom is van, ami nagyon fontos!

–     Négy-öt dalod van, a próbán gitárt láttam a kezedben…

–     Nagyon jól haladunk a dalokkal, egyszerű dalok, de nagyon szépen szólnak a szólamok, hiszen nagyrészt ketten, vagy hárman énekeljük. A gitár a Kicsit szomorkás című dal szövegében van, így került bele kellékként, és ha már van, akkor játszom is rajta.

–     Az eredeti változatban Darvas Iván is gitározott…

–     Ezt nem tudtam, de benne van a dalszövegben: „gyere, gyere drága jó gitár….”

–     Az első felvonásban van egy összeakaszkodásod Mr. Patonnal, de Billel is vannak pengeváltások…

–     Nagyon finom, nagyon elegáns oda-vissza szólások ezek. De, ha felemeljük a hangunkat, azt is elegánsan tesszük, de ez nem gyűlölködés, csupán odamondogatás finom eleganciával. Freddie is, Bill is óriási csibész, ez a szövegből is kiderül. Ott van a vaj Freddie fején is, csak ő ezt nagyon elegánsan tudja hárítani, a cél érdekében még azt is vállalja, hogy botrányba keveredik, hogy Billre hagyja Victoriát, amikor már nincsen más eszköze, így próbál menekülni.

–     Dósa Zsuzsa azt mondta: „jól álltok egymásnak” Jánossal…

–     Persze! Régi harcostársak vagyunk. 2012-ben Tatabányán dolgoztunk együtt a Jászai Mari Színházban, nagyon megkedveltük egymást. Öcsi (Timkó János) alkata nagy mackós, és van benne egy őserő, ami nagyon jót tud tenni Billnek, Bill figurájának. Jól tudunk együttműködni. Van humora, ezért sokszor elnevetjük, „túltoljuk” a próbán, de ez még a kezdetén belefér. Amikor megjön a figura, és tudjuk a szöveget, akkor jönnek az új ötletek, hiszen akkor már a figura dolgozik bennünk. Zsuzsa pedig mondja, hogy mi maradhat, mi nem.

–     Victoria édesanyjával is van kapcsolata Freddie-nek…

–     Sem Bill, sem Freddie nem szereti a mamát, de a mama sem egy jótét lélek velük szemben. Van benne rosszindulat is. De Gabi (Jónás Gabriella) úgy fogja megcsinálni, hogy szerethető legyen.

–     Ti táncoltok az előadásban, eddig nemigen táncoltál…

–     Most éppen táncóráról jöttem. Nagyon jó koreográfiát készített Macska (Magyari László). Látványosak, szépek. A Valahol Európában táncoltam már.

–     Igen! Egy gyönyörű vörös női ruhában. Zseniális volt az a táncod!

–     Nekem a tánc a gyenge pontom, ezért sokkal több időt kell rászánnom, mert tudom, hogy ki kell állni és akkor nem lehetek bizonytalan. A nézőknek maximumot kell nyújtani. Ehhez sok gyakorlás kell. Ez egy zenés vígjáték, ahol a szituációkból adódik a zene, ami továbbgördíti az eseményt. Nem lesz benne szélsőséges tánc, csak amennyit az adott történés hoz. Próba nélkül nincsen színház, most már döntően itt vagyunk. Ez a könnyű műfaj nehéz, mert ennek tűpontosnak kell lennie. Egy vígjátékban a tempó, a ritmus nagyon fontos. Ezért kell sok próba.

–     Gergő, kívánok neked további nagyon jó próbafolyamatot. Köszönöm a beszélgetést!

Galambos Edit

A fotót Valló Zoltán készítette.

Exit mobile version