Szalagot kaptak a vajdás végzősök

Kétségtelen, hogy a gimnáziumi tanévben a végzős diákok által leginkább várt esemény a szalagavató. A távol ködébe vész még a ballagás, az érettségi, és tanár vagy szülő legyen a talpán, aki e fontos este előtt képes érdemben a továbbtanulásról beszélgetni a 12. évfolyammal. Mindez azonban nem is csoda, hiszen a diákok minden évben óriási energiákat, rengeteg időt és munkát fektetnek abba, hogy a keringő, az osztálytánc és semmi egyéb fontos mozzanat gépezetébe egy porszem se kerüljön majd a nagy napon.

Nem volt ez másként az idei évben sem. Készülődés, próbák, tervezgetések előzték meg november 23-a estéjét, amikor közel 800 vendég, diák és tanár gyűlt össze az Alkotmány utcai csarnokban ünnepelni. Öt óra után pár perccel már maguk előtt is láthatták mind a 93 végzős diákot, akiket a fenntartó nevében Lázár Zsolt esperes, a város képviseletében pedig Babák Mihály polgármester köszöntött. Kitajkáné Szántai Mária igazgató asszony beszéde után kezdetét vette a szalagtűző ceremónia, ahol először az iskolavezetés, majd az osztályfőnökök, végül a diákok szíve fölé került fel a kék szalag, a végzős év és a Vajdához tartozás hagyományos szimbóluma.

Amíg az ünnepeltek a nyitótáncra, a keringőre készültek, diáktársaik zenével és tánccal szórakoztatták a közönséget. Szólót énekelt Garai Hajnal (10.C), majd az énekkarhoz csatlakozva együtt adták elő a Vigyázz a madárra! című dalt. A hangszeres zenészek sem maradtak ki idén sem a sorból. Hallhattunk négykezest Mester Dórától (10.C) és Lázár Dánieltől (11.A), francia sanzont tangóharmonikán Sebők Dániel (10.C) tolmácsolásában, és hogy a társművészetek is képviseltessék magukat, sztenderd és latin táncokat láthattunk Buránszki Andrea (10.A) és párja, Oberna Károly Gábor, a Szilver TSE táncosai előadásában a parketten.

Az idei keringő koreográfiájának megtervezése Magyari László nevéhez fűződött. A sok-sok gyakorlás után a nyitótánc természetesen kiválóan sikerült, s bár a diákok arcán inkább a koncentráció látszott, a szülőkén legfőképp a meghatottság tükröződött, itt-ott talán még a zsebkendők is előkerültek. Míg a kecses keringő az ünnep eleganciáját hivatott hangsúlyozni, addig az osztálytáncok inkább a mókázásról, az utolsó évre remekül összekovácsolódott közösségekről szólnak. Az idén három igen különböző, ám nagyon színvonalas előadást láthattunk a 12. évfolyamosoknak köszönhetően. Megjelent a parketten a spanyol szenvedély és életöröm, a revü műfajának egy modernizált változata és egy végül megbékélést hozó párbaj is. Az este zárásaként az immár hagyományos közös búcsúdal hangzott fel, ebben az évben a diákok a Jetlag együttes Égen át című számát énekelték, elköszönve közönségüktől.

S bár hétfőn újraindultak a munkás, kissé szürke hétköznapok, a szombat este emlékei remélhetőleg elég elevenek maradnak a diákokban ahhoz, hogy segítsenek átvészelni a következő hónapok nehézségeit. Ha pedig a kabátjuk hajtókájára pillantanak, a szalag ott lesz majd, hogy eszükbe juttassa ezt a közösen töltött ünnepet.

Németh Judit

Tekintse meg galériánkat!