Szemerédi Bernadett lényétől nagyon távol álló szerepet formál meg a Cervinus Teátrum William Somerset Maugham – Nádas Gábor – Szenes Iván Imádok férjhez menni című zenés vígjátékában Victoriaként. A szarvasi bemutató november 29-30án este lesz. A magyarországi ősbemutató 1964-ben volt, ahol Victoria szerepét Váradi Hédi alakította. Ez csak egy érdekesség a darab történetéből. Természetesen Szemerédi Bernadett a maga Victoriáját fogja eljátszani, és Dósa Zsuzsa rendező is a saját alkotását szeretné megmutatni a színpadon.
– Victoriát alakítod, milyennek látod őt egy héttel a bemutató előtt?
– Még változhat, még sok minden megtörténhet, de Zsuzsával nagyon érdekesen kezdtünk el gondolkodni Victoriáról. A próbaidőszak elején igyekeztem megérteni ezt a nőt, szerettem volna a realitás talaján maradni. Vannak – természetesen – hasonló pontok a jellemünkben, de csekély mértékben. Ám a mi hivatásunkban épp ez az izgalmas, ha az ember önnön személyiségétől, jellemétől távol eső karakter bőrébe bújhat. Zsuzsa azt mondta, örül, hogy hitelesen, magamból akarok építkezni, hiszen fontos, hogy ez a karakter szerethető legyen. Elkezdtünk szélsőségekben gondolkodni, hogy minél nagyobb amplitúdón lengjek – a naiv csicsergéstől, elesettségtől kezdve a hisztin, a férfiak által rettegett női krokodilkönnyeken át a bájos önzésig –, úgy alakítsam az életemet, hogy az nekem (azaz Victoriának) a legjobb legyen. Ugráltatom a férfiakat saját kényem-kedvem szerint. A szélsőségek után tudtunk faragni, finomítani, megtalálni a középutat. Hogy milyen lesz Victoria? Mindig nehéz egy általam megformálandó, alakulófélben lévő karakterről beszélni. Bízom benne, hogy valóban szerethető és érthető lesz; a “lepkesége”, az ezer fokon pulzálása, a férfiúi tekintetekben való elégedett fürdőzése, ami az ő mindennapjainak egyik fő hajtóereje. Victoria úgy véli, a létezése maga a csoda, és az a világ, amelyre ő reggelente kinyitja ábrándos szemét – akármennyire is azt gondolja, hogy ő nem önző és nem hiú – igencsak Victoria-centrikus világ. Mindent oly természetességgel és üdeséggel tesz és mond, hogy elnézzük neki. Sőt, meg sem kérdőjelezzük, hogy ez a törődés, ez a kényelem neki alanyi jogon jár-e vagy sem. Végigélt egy világháborút, de számára a hazafiság egyenlő a fronton lévő katonák részére hímzett könyvjelzőkkel vagy a megritkult fodrászlátogatások, “szegényes” teázások jelentette szolid “szenvedéssel”.
– Gergő (Boronyák Gergely) említette Dósa Zsuzsa mondatait: Victoria egy gyémánt, és megfelelő foglalat kell neki, sem Bill, sem Freddie nem megfelelő hozzá, Leicester Paton a hozzá illő foglalat…
– Igen, igen, valóban így van. Victoria csak a boldogságot keresi, ez Zsuzsától nagyon szép hasonlat volt. Bill az első szerelem, az első fellángolás, Freddie a kényelem, akit szintén szeret, de ez inkább az első férj elvesztése utáni egymásra találásról szól. Leicester az, akiben minden megvan, hogy Victoria teljesnek érezhesse magát. A férfi visszafogottsága egy tangóban oldódik, amikor megvallja érzelmeit. Mr. Patonban felsejlik annak a férfinak a lehetősége, akire Victoria mindig is vágyott. Ebben persze benne foglaltatik az anyagi biztonság is, ami elsődleges Victoria számára. Az a célom, hogy minél színesebben keltsem életre ezt a nőt, hogy azokat a kósza pillanatokat is megmutassam, amelyek Victoriát különlegessé teszik.
– Biztos vagyok benne, hogy nagyon szerethető Victoriát látunk majd, hiszen a két férjed is nagyon gyengéden, szeretettel búcsúzik…
– Bár Victoriának néha megvillannak a sárkánypikkelyei, csak akkor lehet vele sodródni, ha szerethető. Amikor Bill és Freddie megérzik, hogy végleg elveszítik, minden bosszúságuk ellenére sajnálják a közösen megélt időt, hogy bár voltak nehézségek, de mégiscsak kiváltság volt Victoriával élni.
– Beszéljünk a három férfiról…
– Bill olyan férfi, aki az angol úr fogalmát kicsit lazábban értelmezi. Nem az a „szögletes, élére vasalt” fazon. Kicsit rebellis, ebben rejlik a legfőbb vonzereje. Freddie, aki Bill halála után segíti Victoriát, már merevebb, de mindent megtesz, amit tud, hogy megkönnyítse a nő életét, ezért össze is házasodnak. Igazi papucsférj, s ez Victoriának tökéletesen megfelel. Paton milliomos, aki beszerzi azokat a luxus dolgokat, amikre Victoria vágyik, például a csokoládét, ő a „legszögletesebb” hármuk közül. Sokáig nem is tekintek rá férfiként. A tangó után válik férjjelöltté. Igazából minden benne van, ami az előző kettő férjben is, ráadásul a fényűzést is képes megadni számomra. Ő az a foglalat, amibe a gyémánt pontosan beleillik.
– Jónás Gabriella az édesanyádat játssza, tudom, hogy nagyon szerettek együtt dolgozni…
– A közös munkával nem tudok betelni. Leírhatatlan öröm, ha Gabival dolgozhatok. Az Ármány és szerelemben is az édesanyámat játszotta, de az beugrás volt, kimaradt a próbafolyamat, ráadásul ott Lujzának az apukájához volt szorosabb kötődése. Itt és most egyfajta cinkosság, játszi csipkelődés létezik anya és lánya között, egy nagyon sajátos barátnői kapcsolat. Tulajdonképpen a Gabi által megformált szerep – Mrs. Shuttleworth – mutatja meg, hosszú évek múltán Victoria milyenné válhat, hiszen a mamának is megvan a maga hitvallása a túlélésről a férfiak világában. Nagy megtiszteltetés, felemelő érzés Gabival egy színpadon lenni. A közöttünk lévő mély szeretet és tisztelet szavakban nehezen kifejezhető. Ő azon kevesek egyike, akik mérhetetlen alázattal közelítenek a szakmához, a közösséghez, a kollégákhoz, a színházhoz. Ezzel manapság ritkán találkozni.
– Biztos vagyok abban, hogy Gabi is nagyon szerethető alakot formál majd meg. A dalok továbbviszik a cselekményt, de közben a táncot is ti fogjátok előadni tánckar nélkül…
– Nagyon érdekes, mert a dalszövegek mindegyike a megelőző jelenetek folytatása. Például a belépőm, az Imádok férjhez menni is ilyen. A dalok feldúsítják, továbblendítik a cselekményt. Mindemellett a Nádas – Szenes szerzőpáros sok slágert jegyez, nagyon jó énekelni a szerzeményeiket, például a Kicsit szomorkás-t vagy az Engem nem lehet elfelejteni-t. Valóban mi táncolunk, tánckar nélkül létezünk, vagyis a zenés betéteknek úgy kell megszólalniuk, hogy az audiovizuális élményt nyújtson. Ebben nagy szerepe volt Kertes Annának és Magyari Lászlónak (Macskának), mert mind a ketten mérhetetlen türelemmel álltak hozzánk. Anna a sokéves korrepetitori tapasztalatával, Macska pedig a sokoldalúságával, hiszen rengeteg táncstílusban mozog otthonosan, és koreográfusként ezeknek egy nagyon hatásos, “színészbarát” egyvelegét formálta ránk. Finomak, légiesek a mozdulatok, nagyon figyelt a komfortérzetünkre, hogy a mozgás sose menjen az ének rovására. Gyakorolni kell, egymásra figyelni, de gyakorlás nélkül semmi nem megy.
– Ismét Dósa Zsuzsa rendezett, ahogyan a Macska a forró bádogtetőn című drámában is. Most milyen volt az alkotófolyamat?
– Nagyon vártam, hogy Zsuzsa nagyszerű drámarendezése után nekiveselkedjünk ennek a vígjátéknak is. Nagyon felszabadító volt vele dolgozni. Szeretetben, egymást tisztelve lehet igazán maradandót, előremutatót alkotni. Én ebben hiszek, és Zsuzsa végig ezt képviselte rendezőként. Mindent megtesz a színészeiért, nagyon szeret minket. Az az elve, hogy nem kiabálás, ajtócsapkodás kell a kreativitáshoz, a termékeny munkához, hanem elfogadás, egymás segítése. Nagyon sokat lehet épülni a Zsuzsával való közös munkából!
– Láttam már az egyik jelmezedet, gyönyörű, milyen lesz a többi?
– Amikor azt hiszed, hogy az eddigi gyönyörű jelmezeid miatti színésznői eufória nem fokozható, akkor rá kell döbbenned, hogy de! Szilvi (Nagy Szilvia) elképzelései fantasztikusak, amelyek csak elképzelések maradnának, ha nem lenne egy ilyen zseniális varrónő, mint Zleszik Erika. Nagyon dögösek a ruháim, mégis igényesek, elegánsak, finom anyagúak. Lélegzetelállítóan szépek! Igazi díva lehetek általuk!
– Betti, kívánom, hogy érezd jól magad Victoria szerepében. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!
Galambos Edit
A fotót Valló Zoltán készítette.