A december eleje óta tartó lelki feltöltődés után 27-én elérkeztünk Tessedik Sámuel (1742-1820) emléknapjához, mondta Lázár Zsolt a tegnap este pontban 17 óra 42 perckor kezdődött és 18 óra 20-ig tartó megemlékezésen, amit évről évre megszervez nagy elődje tiszteletére annak templomában, aki 1820-ban ezen a napon hunyt el.
Halála után száz évig a feledés homálya borult magányosan álló sírjára, de 99 évvel ezelőtt újra “felfedezték”. “Ma már nagy ember Tessedik a hazában. Szarvason iskolája is újra él”, emlékeztek halálának századik évfordulóján róla.
– Száz évvel később, mi mit tudunk megfogalmazni a Tessedik-i hagyományok megőrzésével kapcsolatosan? Itt, a templomtól néhány száz méterre áll Tessedik tanyája, ahol néhány éven keresztül lakott is, az egyetlen lakóház abból az időből. Mindenki fontosnak tartja, hogy megmentsük, de a kétszázadik évfordulóra készülve bizony ez a tanya is az összeomlás szélén van. Mindenkinek fontos, mindenki megtesz mindent, mégse történik semmi – kezdte számvetését Lázár Zsolt esperes az Evangélikus Ótemplomban.
– A kétszázadik évfordulóra készülünk, és közben baljós hangok a Tessedik főiskolával kapcsolatosan. Milyen nehéz mindezt megélni! Talán igazán Tessedik-i, hiszen ő maga is többször megélte saját iskolájának a bezárását. Talán méltó ez az emlékezés az ő életére.
– Van egy évünk, közben azon gondolkodunk, hogy egy év múlva ne ez legyen a legfontosabb kérdés, hanem már lássuk azt, hogy ami ránk bízatott, azt meg tudtuk tenni, amit meg kellett tenni, azt meg tudtuk tenni. Méltóképpen őrizzük Tessedik hagyatékát, az ilyen kalandos úton, de mégis megmaradt hagyatékát, az ő tanyáját, mindazt, ami körbevesz, és talán az oktatásnak, a főiskolának is, az agrárképzésnek is meglesz a gazdája, s egy év múlva méltó módon tudunk emlékezni Tessedikről, méltó módon tudunk a kétszázadik évfordulón megállni itt, ezen a helyen.
– Közel száz évnek kellett eltelnie, hogy lássák a szarvasiak, ki is volt ő valójában. Ne kelljen még száz évnek eltelni, hogy az ő munkásságát a helyén tudjuk kezelni, hanem imádkozzunk azért, hogy sokakat indítson Tessediknek az öröksége arra, hogy amit még lehet, megőrizzük!
Az istentisztelet végén a szarvasiak mécsesekkel a kezükben tiszteletük kifejezéseképp a szobrához vonultak.
